AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

Theresianum és könyvtára, a XV. század óta szakadatlanul gyarapodó csodálatosan gazdag Hofbibliothek, a nagyszámú könyvnyomdák és könyvkereskedések, a Burgtheater, a //. József korában felvirágzott publicisztika és belletrisztika csupa olyan tényezők voltak, amelyek ámulatba ejtették a Bécsben megforduló magyar intellektueleket.

17 Idehaza — tudjuk — effajta intézmények legfeljebb szerény provinciális formákban és méretekben fordultak elő. Nem csoda tehát, ha a haladó magyar törekvések elsősorban itt a császárváros nagyszerű adottságai között kísérelték meg létrehozni azokat az eszközöket, amelyekkel—úgy vélték — mozgásba lehet hozni az elmaradott hazai szellemi életet. Bessenyeiék óta nagy volt e téren az előmenetel. A bécsi magyar politikai intézmények (a magyar és az erdélyi kancellária) magas kultúrájú tisztviselőiből, udvari ágensekből és abszentista főúri családok titkáraiból, nevelőiből, jobbára kisnemesi vagy polgári származású értelmiségiekből a századfordulóra már valóságos magyar kultúr-kolónia alakult ki, s ennek tagjai baráti társaságokba tömörülve egyre serényebben és céltudatosabban dolgoztak a renovatio Hungarica nagy feladatán. Űgy véljük elég, ha itt Révai Miklós, Mát Mátyás, Decsy Sámuel, JSzacsvai Sándor, Márton József, Engel János Keresztély, Görög Demeter, Kerekes Sámuel, Korabinszky János Mátyás, /Sándor István Sándorffi József, és Szalkay Antal nevére hivatkozunk. Jórészt ezek a literátorok és előkelő pártfogóik — többek közt gróf Teleki Sámuel, gróf Pálffy Károly, gróf Koháry Ferenc, gróf Apponyi Antal, gróf Szapáry János és gróf Eszterházy József (valamennyien jeles kultúremberek, könyv- és műgyűjtők) — voltak azok, akiknek a Széchényi által Bécsbe küldött katalógusok többsége jutott. Jól tudta Széchényi, hogy akciójával olyan mozgalomnak nyújt támogatást és ösztönzést, amely a hazai határokon belül folyó erőfeszítésekkel együtt az új évszázad új műveltségét hivatott felépíteni Magyarországon. Természetesen — a táblázat idevágó másik száma mutatja — nem tévesztette szem elől Széchényi Ferenc az autochton bécsi kultúra intézményeit és képviselőit sem. Megküldte katalógusát mindenhova, ahol nézete szerint szükség volt rá, hogy az illetékesek konkrét reális fogalmat alkothassanak Magyarországról és népeiről, különös tekintettel a magyar kulturális teljesítményekre. A fentebb említett három nagy tudományos intézményen (az udvari, egyetemi és terézianumi könyvtáron) kívül részese volt Széchényi megtisztelő figyelmének a magyar kulturális élet iránt érdeklődő osztrák szellemi kiválóságok egész sora is. Ezek közé tartozott: Gottfried van Sudeten államtanácsos, Josef Max Ossolinski és Paul Strattmann, mindhárman az udvari könyvtár vezető tisztviselői,

19 Josef Hammer-Pur gstall, a nagyhírű orientalista, Josef Sartori a Terezianum könyvtárosa, Josef Sonnenfels és Anton Wilhelm Oustermann a Terezianum professzorai,

20 Heinrich Gottfried Brettschneider a pesti Egyetemi Könyvtár egykori adjunktusa,'

21 Caroline Pichler írónő és mások. De belejátszott Széchényi akciójába a politikai bölcsesség is. Megkapták a katalógusokat az uralkodóház egyes tagjai (Antal, Rainer és Ferdinánd főherceg,), valamint azok a mértékadó politikai személyiségek is, akiknek a magyar ügyekre jelentős befolyásuk volt; így Graf Franz Colloredo-Wallseee kabinetminiszter, Graf Karl Zinzendorf államtanácsos, utóbb állam- és konferenciaminiszter, Graf Franz Sarau kamaraelnök, Johann Melchior Birkenstock a tanulmányi tanács elnöke, Freiherr Josef Retzer udvari titkár és cenzor, Freiherr Anton Spielmann titkos tanácsos és még sokan mások. Ide kell sorolni azokat a magyarországi 61