AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Uroševic Danilo: A könyvek, újságok, folyóiratok és olvasókörök fejlődése a magyarországi bunyevácoknál a XIX. század második felében

önművelés és az önképzés — hangoztatta az újság — egyetlen biztosítéka annak, hogy a nép megszerezze a jólétet, s megmentse önmagát és fajtáját.

16 A lap az ismeretterjesztő tevékenységgel egyidőben egyre inkább kezdte hangoztatni másik célját is, azt, amelyet az elején csak sejtethetett: a nemzeti egyenjogúságért való harcot. Ezt a programot már javarészt Antunovic munkatársai vetették föl, elsősorban Blaz Modrosic, aki az újságnak 1872. szeptember 20-i számában így fogalmazta meg a bunyevácok követeléseit: „...Teljesen biztosítva akarjuk látni nemzeti mivoltunkat. Mindenütt és mindenben akarjuk anyanyelvünket, a templomban, iskolában, országgyűlésen, bírósági tárgyalóteremben, és minden közügyben. Teljes polgári egyenjogúságot és egyenlőséget akarunk a magyar néppel. Azt kívánjuk, hogy az unoka megismerje a nagyapját, hogy ami a mienk, az a mienk maradjon, hogy a kormány ne vesztegessen meg, iie nyomjon el, ne fenyegessen és ne álljon bosszút, hanem igazságosan járjon el. Akarjuk szokásainkat, kólónkat, dalainkat ..." Egy ilyen kategorikusan megfogalmazott programot az akkori uralkodó körök nem hagyhattak válasz nélkül. Trefort, közoktatásügyi miniszter, erélyesen felszólította Haynald érseket, hogy tiltsa meg Antunovicnak a bunyevác újság kiadását. Az érsek nyomására Antunovic kénytelen volt lapját beszüntetni. Ám jóllehet a Bunyevác és sokác újság 1872. december 26-án jelent meg utoljára, a bunyevácok nem maradtak lap nélkül, mivel Antunovic továbbra is kiadta a Vilát, amely addig az újság mellékleteként jelent meg. Magyarázata az volt, hogy a Vila „életképesebb és népünknek jobban megfelel"

17

. Antunovic áldozatkészsége folytán a Vila már a következő évben megindult önálló lapként, s most ez segítette a bunyevác népet abban, hogy megőrizze és fejlessze anyanyelvét, harcoljon egyenjogúságáért, biztosítsa fejlődését.

18 A Vila becsülettel teljesítette ezt az első számban maga elé tűzött programot, többek között azáltal, hogy számos történelmi, mezőgazdasági, egészségügyi és más ismeretterjesztő tanulmánynak adott helyt hasábjain. A lap minden év végén visszapillantott vezércikkében a végzett munkára s meghatározta jövő évi programját. „Amióta népünk szellemi téren újjászületett, egészen napjainkig, az volt a szándékunk, s lesz a jövőben is, hogy népünket mindenütt Magyarországon a gyenge hírnökünkkel ébresszük, felemeljük az újsághoz és a könyvhöz szoktassuk, amelyekből megtanulja nyelvének méltóságát és fontosságát, s nemzetiségére jelentőségét, mert ebből származik a törvény által megerősített teljes polgári szabadság."

19 Jóllehet létezett „a törvény által biztosított polgári szabadság" a Vilára, különösen 1875 után egyre nagyobb nyomás nehezedett. Haynald érsek szüntelenül figyelmeztette Antunovicot, hogy a magyar kormány nem nézi munkásságát jó szemmel. Egyre inkább előtérbe kerül az a körülmény, hogy a bunyevácok, illetve akkori vezetőik szoros kapcsolatban állnak Zágrábbal és Újvidékkel, hogy újságjaikat valójában horvátok, illetve szerbek írják. Mindennek az lett a következménye, hogy Antunovic 1875. március 13-án kénytelen volt a Vilát beszüntetni. Ám Antunovic fiatalabb és kitartóbb tanítványai és harcostársai nem nyugodtak bele a gondolatba, hogy a bunyevácok lap nélkül maradjanak. Ezért Blaz Modrosictyval az élen elhatározták, hogy a Vilát továbbra is megjelentetik. Székhelyüket a bunyevác településektől távol eső Kalocsáról áttették Bajára, illetve Bajaszentistvánra, amely város Szabadkával együtt a bunyevácság köz376