AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Petőfi kortese, Vajda János barátja

Petőfi kortese. Vajda János barátja MI KLÓSSY JÁNOS Kelemen Mórt jogi íróként tartja számon köztudatunk. Nem alaptalanul, működése ezen a téren vált országosan ismertté. Az irodalomtörténet figyelmét azonban mégsem jogászként vonta magára. Nem is irodalmi kísérleteivel, amelyek fölött korai és önkéntes visszavonulásával önmaga mondta ki a legszigorúbb ítéletet. Számunkra elsősorban irodalmi kapcsolatai teszik alakját érdekessé, s nem kevésbé az a szerep, amelyet a múlt század hatvanas éveinek első felében irodalmi és sajtóéletünkben betöltött. Életpályája más vonatkozásban is figyelemre méltó: az abszolutizmus kori honorácior-sors egyik útjának jellegzetes képviselője. Édesapjáról, Kelemen Gergelyről, a kunszentmiklósi református algimnázium igazgatójáról (akkori elnevezés szerint: professzoráról) azt jegyezte fel a krónika, hogy az ő igazgatósága idejére (1834—50) esik „a gymnasium tanrendszerének nemzeti irányban alakulása s a tudományoknak magyar nyelven előadása. Maga is lelkes irodalombarát s annak a kathedrán kívül is szerény munkása."

1 „Professzorsága óta, azaz 1834—35-től kezdve az anyakönyvi bejegyzések magyarul vannak."

2 „Mindjárt az idejövetelét követő farsangon [1835] rendezett táncmulatság jövedelméből szerzi be Kisfaludy Sándor és Károly, Kazinczy Ferenc, gr. Széchenyi István munkáit, Bacsányi verseit, az ,Eredeti és külföldi Játékszín' köteteit, s a jól sikerült próba után ez az eljárás többször ismétlődik."

3 Petőfi kunszentmiklósi bizalmasai közé tartozik. 1848. jún. 11-én Kunszentmiklóson Bankos Károly vacsorát ad a képviselőjelölt költő és felesége tiszteletére, megbeszélendő a közelgő választás problémáit, a meghívottak sorában találjuk Kelemen Gergelyt is.

4 Az önkényuralom idején, 1850-ben, visszavonul a profeszszorságtól. A fiú, Kelemen Mór (1830—1905) apja nyomdokain indul. Ifjonti fejjel Petőfi lelkes csodálója. Egyik, az ötvenes években megírt útirajzában olvashatjuk: ,,[...] sok okos és értelmes ember lakik itten [ti. Kunszentmiklóson], kikről leginkább tudna szólni — ha élne — Petőfi, ki itt — hol édesatyja árendás és öccse székálló sokáig volt — többször megfordult, s kivált utolsó látogatása alkalmával nem kevés emberismeretben vett részt! Itt írta ő többek közt, 1845. július 22-ike éjjelén, hosszú barátságos lakoma után, melyet tisztelői számára rendeztek — azt a bensőséggel gazdag, szép költeményét is, mely e címet viseli: ,Búcsú Kun-sz-Miklóstól.' Én igen jól emlékszem, Petőfinek itt töltött azon napjaira is, midőn a katonaságtól hazajővén még csak készült költőnek, ha szabad így szóla22 337