AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Literáti Nemes Sámuel útinaplója

A munkanaplónak amúgy sem túlzott feszességet méginkább fellazítja egyegy érdekesebb úti élmény elbeszélése, reflexiók, visszaemlékezések beszövése vagy egy-egy olyan megjegyzés, amely későbbi korok utazójánál képeslevelezőlapon nyerne formát. Zárában írja például: Ha Jankovits Miklós nagyságának egyedül írnék megszokott bizodalmam (confidentiám) szerént, esmét úgy kezdeném írásom : Alom nem jő szememre, Háromfertály az egyre. ... minthogy az estve legjobb barátim azon cseppjeikből nagyocska mértékben kényszerítettek hörpengetnem, melynek szemei ott termettek, hol jó barátim eldődi Aetius tervei szerint székely apáim vérekkel trágyázták a földet (III. 7b). De talán legemberibb közelségbe hozza mindjárt útja elején Újfaluban vagy Sopronban tett bejegyzése: Nagyságod nevetni fog ... (olvashatatlan szavak) igaz, egy butélia Odenburgerrel többet ittam, eszembe jutva némely méltatlan megsertettodesem, s olykor hajlandóságom van a sorssal kocódni, már most szégyellem magam ... (I. 10a). * És most induljunk el vele együtt útjára. Első állomása Győr. A győri kövezet egyik bérlőjétől s úgy több kereskedőktől, kik megbízottomnál fogva a régi pénzeket számomra félrerakják . . . több bizánci pénzeket vásároltam össze. Ezt megelőzően vettem egy nevezetes ezüst medaliont, mely veretett a jesoviták eltöröltetések emlékére (I. lb—2a). Csornáról megjegyzi, hogy Drinotzi kanonokkal Nagyságodnak és Jernei úrnak levelezésbe jó volna lenni, sok kincsei vágynak titokba (I. 7a). Faradon Ostfi Lajos úr úri lakjába tér, ahol vendéglátójától egy 1222-ből való II. András-féle oklevelet kap a Magyar Tudós Társaság használatára (I. 6). Ostffyasszonyfán a várban látják vendégül. Sopronban vettem egy ametis gemmát — írja — megnézi a városi levéltárat, hol a tanácsurak emlékeztek nagyságodról, mondván, Jankovits Miklós nagysága is megtisztelte ezelőtt valami tíz évekkel levéltárunkat, látta Aranybullánkat, Luther levelét ... (I. 10a). Nem kis büszkeséggel jegyzi meg, hogy mennyire tetszettek neki többek között az aranyozott nagy ezüst ceptrumai a hajdani soproni bíráknak és polgármestereknek, mely utolsókat nagyságodnak, midőn itt járt, nem mutatták (I. 11a). Megfordult Kis János szuperintendensnél, aki be is írja a naplóba: ,,Sept. 13dikán 1841ben gyönyörködve beszélgettem ezen emlékkönyv birtokosával különféle régiségekről Kis János Superint." Ott kezébe kerül Samarjai János Pápán, 1628-ban megjelent Magyar harmóniája

5 és be is másolja hosszú címét naplójába (I. 10b). Utolsó dunántúli állomásán, Oriszentpéteren megvonja eddigi útjának mérlegét: Eddigi utazásomban kevés ritkaságokra akadhattam, annál kevesebbet szerezhettem, s csupán szekérbér, szoba s magam fenntartására megkívántató dolgokért többet kiadtam száz pengő forintoknál (I. 25b). Ez az összefoglalás bizony meglehetősen kevés konkrét vásárlási adatot tartalmaz, s ez sajnos az egész naplóra áll. Nyilván üzleti szempontok vezették ebben. Egyrészt az útját vásárnak tekintette, ahol egyik-másik szerzeményén túladott, ha előnyös ajánlat, csere vagy valami még értékesebb darab megszerzésének lehetősége kecsegtette, másrészt több bejegyzéséből kitűnik, hogy ha a napló Jankovich számára készült is, de útitarisznyájában más műgyűjtők megbízását is magával vitte — s nem tudhatta előre, hogy melyik darabot kinek tudja majd legelőnyösebben vételre felajánlani. Varasdon feljegyzi, hogy vettem üt egy régi megaranyozott crucifixot mintegy a 13. századból, egy szép római edényt virágokkal környülvéve, mely itt ásatott ki, egy gemmát s több nummusokat e egynéhány litteralékat (I. 35a). Kiírja a varasdi, majd a csáktornyai ferencesek könyvtárának nevezetesebb darabjait, megjegyezve ez utóbbiról, hogy vágynak ezen könyvtárban sok jó könyvek, de amelyek vagy megvagynak nagyságodnak, vagy nem annyira hazánkat érdeklik. Sok deák, német, olasz, héber stb. (I. 36 — 37). Jankovich tehát főleg hungarikák gyűjtésével bízta meg, ami pár lappal alább újabb mérlegének felállításánál is kiviláglik: Holnap lesz egy hónapja, hogy útban vagyok, és több bibliothecákat szorosan megvizsgáltam, melyek közül a pannonhegyi a marosvásárhelyi Teleki könyvtárral vetekedik, s 300 000 darab könyvek ezúttal is kezemben megfordultak, s ennyi kötetek közt a 16. századi magyarra csak két darabra akadhattam (I. 40b). :320