AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara és a könyvek

kapcsolatosak, melyek nem a folyó, hanem a következő évre szóltak, tehát előre készítették el őket. A sematizmusok hivatalos bejelentésen épültek ugyan, de azokat a következő évi naptár vagy olykor önállóan való megjelentetés céljából korábban, már a kiadási év előtti esztendő októberében vagy novemberében lezárták. így tehát ezek sohasem a tárgyév, hanem az előző év utolsó negyede kezdetének adatait tartalmazzák. Nem zárhatjuk ki azonban azt a lehetőséget sem, hogy maguk a dikasztériumok sem mindig hibátlanul adták le adataikat. A sematizmusok adatait saját személyi állományukra vonatkozólag az egyes hivatalok maguk állították össze, de ezek a jelentések mind a Kamara kezébe jutottak, ez tárgyalt a nyomdásszal is. így tehát a tiszti címtárak kiadatása is elsődlegesen a Kamara munkájának tekinthető. Hogy kinek az intenciójára történt a sematizmus-kiadás megindítása, arra vonatkozólag biztos adataink nincsenek. De valószínűnek látszik, hogy azoknak kiadását Grassalkovics Antal kamaraelnök szorgalmazta. Bár a legkorábbi általunk eddig ismert magyar tiszti címtár 1730-ból való, feltevésünknek ez nem mond ellent. 1730-ban Grassalkovics már királyi ügyigazgató volt, 1727 óta kamarai tanácsos is; viszont hatalma tetőpontján az 1740-es években állott — akkor, amikor a tiszti címtárak kiadása általánossá és rendszeressé válik. A francia és német hasonló kiadványok példája ekkor kezd intenzívebben hatni, noha korábban sem volt ismeretlen: s ebben az időszakban a tisztviselők száma is annyira megnő, hogy egy ilyen kiadvány elengedhetetlenül szükséges, s emellett a kereslet is biztosítottnak látszik. 1740-től Győrött Streibignél is jelent meg sematizmusos naptár, de előbb, már az 1730-as évektől Spaiszer Ferenc Domonkos pozsonyi könyvkereskedő és könyvkötő adott ki e tiszti címtáras naptárakat, illetve tiszti címtárakat, az 1770-es évektől az 1780-as évek végéig pedig Spaiszer Keresztély Pozsonyban, majd Budán, mint ,,privilegiatus Bibliopega". 1790-től kezdve a tiszti címtárak — többnyire még mindig kalendáriummal együtt — az egyetemi nyomda kiadásában Budán jelennek meg. E sematizmusok kelendőségét, az irántuk való érdeklődés intenzitását mutatja, hogy még kézírással is másolták ezeket. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának állományában is őriznek ilyen kézzel másolt egykorú tiszti címtárakat a XVIII. század végéről és a XIX. század elejéről.

42 A Kamarának a könyvcenzúra terén is volt szerepe. Mint alárendelt szerv, csak végrehajtotta a királyi kancellária és a Helytartótanács intézkedéseit: erre főképpen a harmincadvám-állomásokon került sor, amelyek az ország egész behozatalát és kivitelét ellenőrzésük alatt tartották. Ezek, ha könyvcsempészési kísérlet történt, jelentették Pozsonyba a Kamara központjának. Ez azután az ügyet átadta a Helytartótanácsnak. A becsempészni kívánt, s a harmincadosok által lefoglalt könyveket is ide továbbították. Ilyen esetek a XVIII. század elején is előfordultak,

43 de a könyvcsempészet nagyobb arányokat csak a század közepe táján öltött. A Kamara szervei a könyveket nem szívesen adták át. 1738-ban különösen sok probléma volt a tiltott könyvek miatt: beküldésükkel úgy látszik a harmincadosok nem siettek, mert még a következő évben a Kamara tanácsa kénytelen úgy rendelkezni, hogy a könyveket hozzák Pozsonyba és adják át a Helytartótanácsnak.

44 De még a következő évben is számos könyv hevert a Kamara alá tartozó harmincad-főigazgatóságon.

45 1752-ben ismét sokat kellett foglalkoznia a Kamara tanácsának a könyvbehozatallal. A felülvizsgálatot a harmincad-hivataloknak most már a postakocsi-szállításoknál is alkalmazniok 310