AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara és a könyvek

tozó harmincadügyben volt fontos. A kiviteli engedélyek űrlapjai nyomtatással készültek, sajnos, szignálatlanok, s így biztosan nem tudjuk, melyik nyomda, illetve melyik nyomdász állította elő őket. Ilyenek azok a tizedek bérbeadására kiadott szerződés-űrlapok is, melyekbe csak a helység nevét, a lakosok számát és a tized jellegét kellett beírni.

35 A kamarai jegyzőkönyvekben azonban a XVIII. század során időről időre felbukkannak nyomdászoknak „pro schedis imprimendis" kiutalt összegek, többnyire a munka, s elvégzőjének megjelölése nélkül. Ezek nagyobbára a nyomtatványok díjai. A XVIII. század közepén a Kamarának Landerer tipográfus szállította az ilyen nyomtatványokat, már nemcsak harmincadcédula- hanem másféle űrlapokat is. Valószínűleg előde, Royer volt előbb a Kamara nyomtatvány-ellátója. 1751-ben a kamarai pénztár részére rendelt 1000 példány nyugtaűrlapért 15 forintot fizettek Landerernek.

36 Az úrbérrendezés során az úrbérrendezéssel járó nyomdaköltségek nemegyszer igen magasra emelkedtek. Az 1768. július 20-i királyi határozat például arról rendelkezik, hogy az Urbárium példányaiért s az úrbéri tabellákért Trattner könyvkereskedőnek 3569 forintot fizessenek ki.

37 Az 1760-as évek végén a Kamara kapcsolata a nyomdákkal még intenzívebbé válik. A Helytartótanács, mely a közigazgatás elvi kérdéseit intézte, a pénzügyek intézését jobbára a Magyar Kamarának engedte át. Ebből következően mindazok a munkák, melyek pénzügyi kihatással jártak, a Kamarán keresztül futottak le. így például a Helytartótanács részére végzett összetorlódott nyomdai munkák ügyében is csakúgy a Kamara jár el,

38 mint a kifizetésekben.

39 A Kamarán keresztül folytak a tárgyalások az irányban is, hogy Debrecenben milyen feltétellel engedélyezzenek nyomdaalapítást

40 és ugyancsak a Kamarán keresztül folytak a tárgyalások Patzkó Ferenc nyomdász Temesváron tervezett nyomdájának ügyében.

41 A Kamara közvetítésével folytak a tárgyalások a hivatalos kiadványok vagy a hivatalos jóváhagyással sajtó alá kerülő kiadványok tárgyában is. Mindez mutatja a Kamara szerejaének fontosságát a korszak könyvkiadás- és nyomdatörténetében, s egyben utal a kamarai levéltár ez irányú forrásértékére is. A sajtó alá került félhivatalos kiadványok sorából némileg ki kell terjeszkedni e helyen a tiszti címtárak, a sematizmusok kérdésére. Ezek mindmáig külön problémát jelentenek könyvészetileg is. A hivataltörténet és történeti életrajzkutatás számára nélkülözhetetlen sematizmusok a dikasztériumok, elsősorban a Helytartótanács és a Kamara intenciójára készültek, de megbízhatóságukat és következetes, rendszeres kiadásukat a nyomtatók üzleti érdeke igen gyakran keresztezte. Nem mintha a nyomtatók szándékosan hibás sematizmusokat hoztak volna forgalomba: ez nekik sem állott érdekükben. Hiba esetén a felszólalás nagyon hamar megtörténhetett, különösen ha magas állású személy adataira vonatkozólag tartalmazott a sematizmus tévedést. De az már gyakrabban megtörtént, hogy véletlenül rosszul szedtek, egyeseket kihagytak, másokat nem a megfelelő helyen tüntettek fel. Az utóbbi eset természetesen sokkal ritkább volt az előbbinél. De volt a tévedésnek egy másik forrása is: az, amikor régebbi adatokat közöltek. A sematizmusok nem a vonatkozó évre, hanem mindig csak az előbbire jelentenek támpontot: már megjelenésük időpontjában bizonyos fokig elavultak, még inkább a tárgyév folyamán. Bizonysága ennek a régi sematizmusokban sok egykorú kéz bejegyzésével történt törlés vagy beszúrás. Ennek az oka jobbára az, hogy a XVIII. században a sematizmusok többnyire naptárakkal voltak 309