AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Dán Róbert: A szombatos kalendárium

szereplő textus „Item Paulus Eberus: Constat vernum Judeys aequinoctium fuisse terminum ... Josephus lib. 3. cap." 5 A szövegben említett keresztény hebraistáktól vett idézetek arra engednek következtetni, hogy bár szombatosaink a zsidó kalendárium irányában keresték az utat, héber forrásuk ekkor még nem volt. Péchi Simon idejéig másodkézből vett, közvetett ismeretekkel kellett megelégedniük. Münster és Eber munkáiból azonban kivonatolták az őket érdeklő legfontosabb tételeket. Mind a két szerző viszonylagos teljességgel, kora tudományosságának színvonalán tárgyalja a luni­soláris zsidó naptári év szerkezetét és a liturgiái eseményeket. Részletesen ismer­tetik az európai naptártól eltérő jelenségeket. Pl. a hónapok sorrendjét és az attól eltérő újév számítást. Talmudi hagyomány, hogy az első hónap a tavaszi napéj­egyenlőség idején Niszan, de a zsinagógiai újév az őszi napforduló tájára eső Tisri hónappal kezdődik. 6 Ez a szabály később zavarokat okozott a szombatos kalendáriumban. Éppen úgy, mint a héber naptár póthónapja, amelyet a hold és a napév közötti különbség kiegyenlítésére alkalmaztak néhány éves ciklusok­ban. E póthónap neve veádár, a szombatos szóhasználatban „nevetlen holnap". E források kitérnek arra is, hogy bár a biblia az egyes hónapokon belül napra meghatározza az ünnepeket, a pontos dátumokat kisebb szabályok módosíthat­ják. Foglalkoznak az újhold kijelölésének szerepével, és kiemelik, hogy lényegé­ben az egész kalendáriumot az újhold meghatározása szabályozza. Münster elmé­leti tudományos munkában összegezi a zsidó naptár tulajdonságait, fejtegetései is inkább teológiai mondanivalóját támasztják alá. Eber gyakorlati naptárt ad, kritikai megjegyzések nélkül, de részletes útmutatással az ünnepek történeti hát­terét illetően. Bevezetőjében tárgyalja a különböző népek naptári rendszereit és ezek között De mensibus ebraicis címmel mutatja be a rabbinikus kalendáriumot, ezt követik De mensibus Macedonicis seu graecis, atticis, Aegyptiis etc. 7 Majd az év :napjainak sorrendjében, januártól decemberig, megadja az egyes hónapok külön­féle elnevezéseit, többek között héberül is. A hónap, nap megjelölése után a világ­történelem kapcsolódó eseményeit tárgyalja. Itt találkozunk a zsidó vallás ünne­peivel, melyeket zsinagógiai nevükön szerepeltet, és latin kísérőszövegében több esetben aprólékos magyarázatot nyújt az egyes ünnepek jelentőségéről, szoká­sairól. A Purim — szombatos kifejezéssel „sorsvetés innep" — magyarázatában pl. így ír: „Judeorum Bachanalia, quibus dicbus legunt históriám Esther, uti quotes fit mentio Amon, pugnis et malleis pulsant scamna in Synagogys ... ". 8 Eber idézett megjegyzése felbukkan a korábban már Bogáthi Fazekasnak tulajdo­nított, Kolozsvárott 1577-ben Heltainénál kinyomtatott Eszter dolga c. költe­mény zárósoraiban: „Azért még ez nap is zsidók megtartják/ Az napon Eszter dolgát olvassák / Az Aman nevére valahol jutnak / Az zsinagógának padjait hopolják". 9 A szombatos kalendárium előtörténetére vonatkozóan bizonyosan, és talán az Eszter dolga szerzőjének személyét illetőleg is, további fogódzót nyúj­tanak más források, melyek szerint Bogáthi Fazekas sűrűn forgatta Eber Calen­darium Historicum c. munkáját. Pokoly és Kanyaró megállapításai szerint e könyv 1551. évi kiadásához Bogáthi naplószerű megjegyzéseket írt. 10 A kolozsvári Unitárius Kollégium birtokában levő 1564. évi kiadás bejegyzései pedig Johannes Jacobustól származnak, aki a Gerendi család környezetéhez tartozott, és így szoros kapcsolatban állt a szombatosság ideológiai centrumával. 11 Eber munkája tehát :2.98

Next

/
Thumbnails
Contents