AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Dán Róbert: A szombatos kalendárium

A szombatos kalendárium DÁN RÓBERT A XVII. század első évtizedeinek hazai művelődését korábban ismeretlenszínekkel gazdagította a protestáns fejlődés legradikálisabb áramlatának, a szombatos felekezetnek postbiblikus héber irodalmi érdeklődése. Már a XVI. század utolsó éveiben, majd a századforduló után, az Eőssi András által ösztönösen kialakított ószövetség-centrikus ideológia megtette az első lépéseket, hogy tudatos teológiai kategóriává szélesedjék. Az új gondolatok elméleti és gyakorlati rendszerezésére azért is szüksége volt Eőssi követőinek, mert az unitárianizmus ekkorra már vesztett kritikai lendületéből, ideológiája dogmává merevedett, és szervezetileg is körülhatárolt egyházzá alakult át. Ezzel lezárta a szabad mozgás útját a radikális reformáció szélsőséges irányai előtt, melyek mind ez ideig nem polarizálódtak. Az így létrejött önálló szombatos felekezet, mint minden vallás, ünnepeiben centralizálta mondanivalóját, és ezek természetszerűen különböztek a hagyományos keresztény ünnepektől. Sőt, már az első tétova kísérletek arra irányultak, hogy helyet adjanak az ószövetség jeles napjainak, megtagadva a keresztény hagyomány ünnepeit és ezzel párhuzamosan — kalendáriumát. Az Eőssi András által „kifundált" elméletet Bogáthi Fazekas Miklós zsoltárfordítása igazolta a legközvetlenebbül, amikor a klasszikus krisztológiai helyeken a rabbinikus irodalom véleményét közvetítette rácáfolva ezzel a keresztény naptár ideológiai hátterére.

1 Az 1606 körüli években összeülő szombatos zsinat az új vallás formai kereteit megállapítva a héber kalendáriumból indult ki, mert véleményük szerint abban a textus első értelmében vannak jelen az ószövetség ünnepei. A keresztény naptár viszont „a pápa szerzett, világnak régönten nyakára vetett ... isten ellen vagyon és természet ellen".

2 A szombatos kalendárium kialakulásának első állomását az ún. Péchi énekeskönyv őrizte meg, melynek záródátuma 1615, de belső előzéklapján az „1606 mense Junij" bejegyzés arra utal, hogy közel egy évtizedig bővült anyaga.

3 A kódex 389. oldalán két latin nyelvű forrást idéz, mindkettő a héber kalendáriummal foglalkozik, majd az ezeket követő magyar szöveg summázza a tudnivalókat. A Sebastian Münster nevében vett latin idézetet Kohn Sámuel azonosította a neves német hebraista Calendarium Hebraicorum c. munkájában, a Paul .Egernek tulajdonított latin szöveg kérdését nyitva hagyta.

4 A keresett forrás Paul Ébernek Calendarium Historicum c. műve 40. oldalán található. „Constat autem Judaeis vernum aequinoctium fuisse terminum ..." írja Eber, majd lezárja fejtegetését forrásának megjelölésével ,,... Josephus lib. 3. cap. 12." A Péchi énekeskönyvben 297