AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - V. Windisch Éva: Szabadpolcos történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének néhány kérdésér?l

13 Míg a tudományos forráskiadások tekintetében a kézikönyvtár a lehető teljességre törekszik, a nem hagyományos források terén már csak a lényeges anyag kiemelésére vállalkozhatok. Ugyanez a helyzet a történeti feldolgozások tekintetében. A feldolgozások a források mellett általában másodlagos jelentőségűek a kutatás számára, s így információs értéküknek megfelelően szelektálandók; túlzott méretű bevonásukkal a kézikönyvtár ballasztjává válhatnak. Mégis van a történeti feldolgozásoknak néhány csoportja, melyeknél viszonylagos teljességre kell törekedni. Ezek azok a művek, melyek tárgyuknál fogva többirányú információt nyújtanak, több terület kutatóját érdekelhetik. Ilyenek elsősorban a sorozatos gyűjteménykötetek, évkönyvek; ezek — ha tartalmunk nagyrészt vagy egészen történettudományi a szakfolyóiratokhoz hasonlóan, teljes számban kell hogy helyet kapjanak a kézikönyvtárban. Ilyenek továbbá a családtörténeti művek, melyekben a gazdaság- és társadalomtörténet számára található hasznos anyag, mégpedig több korszak kutatója számára. Többoldalú igényt elégítenek ki általában az életrajzi monográfiák is — emellett közülük számos valójában egy egész korszak történetét nyújtja. Sokoldalú használatra alkalmasak végül a helytörténeti művek, elsősorban a tudományos igénnyel készültek, de az alacsonyabb színvonalúak is sokszor egyedülállóan fontos — egyes korszakokban forrásértékű — anyagot tárhatnak fel. A kézikönyvtárban — a községek történetének kizárásával — a magyar helytörténeti irodalom valamennyi többé-kevésbé színvonalas alkotásának helye van, s épp így a lokális szempontú feldolgozások egyéb típusainak is: az intézménytörténeteknek, birtoktörténeteknek, rendháztörténeteknek, üzemtörténeteknek. A történeti feldolgozások további körére vonatkozóan alapvető szempontként annyi rögzíthető le, hogy azok a könyvek kívánkoznak kézikönyvtárba, melyek valamely történeti kérdést kimerítően, források alapján, koruk tudományos színvonalán tárgyalnak, s vizsgálataikat, eredményeiket újabb azonos tárgyú feldolgozások nem tették feleslegessé vagy túlhaladottá. A kézikönyvtári elhelyezés szempontjából fokozottan érdekesek az időben nagyobb korszakot felölelő összefoglaló művek. Természetes, hogy a mai történettudomány alkotásai közül minden tudományos igényű műnek helye van a kézikönyvtárban; a mérce a korban visszafelé haladva válik egyre magasabbá, s a kizárólag tudománytörténeti szempontból érdekes művek már csak erős válogatással — mint a. tudománytörténet forrásai — kapnak helyet. Népszerű történeti művek a kézikönyvtárban csak akkor helyezendők el, ha olyan kérdést tárgyalnak, melynek nincs tudományos feldolgozása, vagy ha napjainkban írott, szakember tollából származó összefoglalások. 14 Régészeti művek, mint a nem írott források használatát a történész számára is lehetővé tevő tudományszak termékei, természetesen helyet foglalnak a kézikönyvtárban. A régészeti részleteredményekben való túlságos elmélyülés azonban nem látszik indokoltnak; csak azokra a régészeti művekre van szükség, amelyek a történész munkáját közvetlenül segítik. így azok a régészeti dolgozatok, amelyek valamely leletanyag összefoglaló feltárását végzik el, a korszak forrásművei 286