AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - V. Windisch Éva: Szabadpolcos történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének néhány kérdésér?l

közé tartoznak; ezek mellett a régészeti anyag alapján készített, de történeti érdekű összefoglalások azok, amelyek a kézikönyvtár számára értéket jelentenek. (PL: László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944.) A segédtudományok irodalma Magyarországon viszonylag csekély, s így túlságos selejtezés nem szükséges. Természetes, hogy a segédtudományok alapvető kézikönyvei, segédkönyvei teljes számban helyet kapnak; épp így a részletfeldolgozások is, ha a mai tudományos kritikát kiállják. Hasonló a helyzet a történettudomány története tekintetében. Az összefoglaló historiográfiai művek száma Magyarországon csekély; így a kutatás gyakran fordul a rendelkezésre álló néhány műhöz. Viszonylag nagyobb a száma az egyes történetírókról készített kisebb-nagyobb monográfiáknak — sok a doktori disszertáció is közöttük. Ezek minél hiánytalanabb bevonása a kézikönyvtárba nemcsak a historiográfiai kutatások segítése végett indokolt, hanem azért is, mivel a történeti művek elemző ismertetése számos terület kutatójának munkájával függhet össze. 2 Az egyetemes történet alkotásai csak mint a magyar történettudomány munkálatait kiegészítő, a világtörténet szövevényeiben való eligazodást a részletekig lehetővé tevő, a világtörténeti háttér megvonásában, a párhuzamosságok felfedezésében segítséget nyújtó segédanyag kerülhetnek be a kézikönyvtárba. A magyar történeti anyag volumenének tekintetbevételével az egyetemes történeti művek száma az adott keretek között nem haladhatja meg a kétezret. A világ hatalmas történeti irodalmából ilyen viszonylag csekély számú mű kiemelése olyan módon, hogy a kiválasztott tételek valóban a magyar történetkutatónak általában leggyakrabban szükséges ismeretanyagot tartalmazzák; lehetőleg modernek legyenek, de ugyanakkor adatokban gazdagok is, időtállóan megbízhatóak is: mindezek a követelmények együttesen az egyetemes történeti anyag összeállítását bonyolult feladattá tették. Ugyanakkor a kiválasztott művek avulása jóval gyorsabb, mint a magyar történeti műveké: a világ történettudománya által állandóan termelt új és új összefoglalások gyorsan kiszorítják a viszonylag új alkotásokat is. Mindennek megfelelően az egyetemes történet (e fogalomba az egyes külföldi államok történetét is beleértjük) kézikönyvtári szerepeltetésében a következő szempontok érvényesülnek: 21 Az összefoglaló jellegű egyetemes történeti segédkönyvek közül csak a legfőbb bibliográfiák, történeti lexikonok, történeti életrajzgyűjtemények, a főbb európai államok levéltári útmutatói, földrajzi kézikönyvek és történeti atlaszok, s néhány vegyes segédkönyv, kronológia kaphat helyet. Az egyetemes segédkönyvek második rétege a speciális korszakbibliográfiák, forrásrepertóriumok, esetleg egy-egy tárgykör összefoglaló bibliográfiái, lexikonjai — ezek közül is csak a legjelentősebb, klasszikus kézikönyveket, ill. lehetőleg a legmodernebbeket választottuk ki. Végül, ami az egyes államok történeti segédanyagát illeti: 287