AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - V. Windisch Éva: Szabadpolcos történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének néhány kérdésér?l

szik. Az írásos és nyomtatott dokumentumok hihetetlen méretű szaporodása lehetetlenné teszi a forráshasználatnak olyanfajta teljességére való törekvést, mint ez a korábbi századok kutatásánál lehetséges; a kutatás egyre inkább szelektálni kényszerül a források között, s az egyes forrástípusok arányukhoz, jelentőségükhöz mért használatára; így a levéltári anyag egyes kérdéseknél már csak kiegészítő szerepet tölthet be a nagymennyiségű nyomtatott forrásanyag mellett. Ebből következik, hogy az utolsó száz évre vonatkozóan a történettudományi forrásanyagnak jelentős százaléka már nem levéltári, hanem könyvtári dokumentum. Az elmondottakat egy-egy monográfia jegyzetapparátusának vizsgálata is igazolja; érdekesen mutatkozik ez a forráseltolódás, ha pl. tudományos igényű helytörténeti kiadványok korai és késői fejezeteinek jegyzetapparátusát hasonlítjuk össze. Ezt a hatalmas forrástömeget a kézikönyvtár természetesen csak erős szelektálással bocsáthatja a kutatás rendelkezésére. A sajtóanyag használtatása nem kézikönyvtári feladat — kivéve a központi hivatalos lapot, mely adatgazdagsága folytán helyet kell hogy kapjon a források között. A gazdasági tárgyú forrásokból nyilvánvalóan a legtöbb adatot tartalmazó, összefoglaló igényű sorozatokat és egyéb műveket érdemes beemelni a kézikönyvtárba. (Pl.: Közgazdasági és statisztikai évkönyv. Bp. 1888-tól — Budapesti compass. [Utóbb: Pénzügyi compass.] Bp. 1892-től — Gazdasági egyesületek monográfiái. Bp. 1896. — Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch. Bp. 1924-től — Gazdasági,pénzügyi és tőzsdei kompasz. Szerk.: Kallós János. Bp. 1925-től — Magyar takarékpénztárak és bankok évkönyve. Bp. 1936-tól), a politikai "tárgyú források közül a hivatalos jellegűeket (A balkáni eseményekre vonatkozó diplomáciai ügyiratok. Wien, 1914. — Diplomatische Aktenstücke zur Vorgeschichte des Krieges 1914. I—

III. Hrsg. vom Staatsamt für Äusseres in Wien. Berlin 1923.), a vezető személyiségek megnyilatkozásait (pl.: Andrássy Gyula beszédei. 1847 —1871. Bp. 1891 —1893. — Tisza István gr. összes munkái. I—

VI. Bp. 1923 —1937.), s a kérdéseket bizonyos összefoglaló, visszatekintő igénnyel tárgyaló kortörténeti műveket. (Pl. Lányi Bertalan: A Fejtrváry-kcrmány kormányzatpolitikai és alkotmányjogi megvilágításban. Bp. 1909. — Szatmári Mór: Húsz esztendő parlamenti viharai. Bp. 1928.) Különösen nehéz a szelektálás napjaink történetének forrásai között, hiszen itt az időtényező még nem működött, s a megjelenő művek elsősorban j3olitikai, gazdasági, társadalmi érdekűek, történeti jelentőségük még nem egyértelmű. E korszakból tehát csak azokat a műveket emeljük be a kézikönyvtárba, melyek terület és idő vonatkozásában bizonyos összefoglaló igénnyel lépnek fel; tehát vezető politikusok összegyűjtött beszédei, művei mellett egy-egy rövidebb időszak gazdasági, társadalmi vagy politikai mozzanatait országos szinten összefoglaló monográfiák, statisztikai jellegű feldolgozások kerülhetnek ide. Az évek múlásával ez az anyag nyilvánvalóan gyorsabban cserélődik majd a korábbi korszakok forrásanyagánál, hiszen bizonyos, hogy nagyobb időszakokat összefoglaló gyűjteményeknek vagy esetleg már feldolgozásoknak fognak helyet adni. A források körében még egy speciális forrástípusra kell röviden utalnunk: a történetstatisztikai kiadványokra. Ezek a kiadványok egykorú forrásanyag modern szempontú feldolgozásával „mesterségesen létrehozott források",

7 s jelentőségük különösen a XVIII —XIX. század gazdaság- és társadalomtörténeti kutatásában óriási. A történeti statisztika — a tudomány fejlődésének várható irányát tekintve egyre nagyobb mértékben szaporodó — produktumai hiánytalanul helyet kapnak majd a kézikönyvtár polcain. 285