AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Gombocz István: A nemzetközi kiadványcsere gazdasági vonatkozásai. Előzetes jelentés

A 2/f sz. kérdés az egyéb forrásokra vonatkozott. A legtöbb könyvtár semmilyen választ nem adott. Néhány német egyetemi könyvtár itt említette meg, hogy más intézmények kiadványait is felhasználják csere céljából, az illető intézmény megbízásából. Tegyük még hozzá, hogy Oxford és Cambridge könyvtárai cserére felhasználják a két városban vállalati formában működő „University Press"-ek kiadványait. 3. sz. kérdés (hitelkeret) „Igen" = 61 „Nem" = 56. Egyéb válaszok száma: 20. Az igenlő válaszok között 20 volt olyan, amelyek szerint a gyarapításra általában áll egy bizonyos összeg rendelkezésre és a csere céljaira ebből csak alkalmilag lehet meríteni. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy az intézmények többsége rendelkezik egy kisebb-nagyobb vásárlási kerettel. A valamivel részletesebb válaszok közül a Bodleian Libraryét idézem: „Az általános beszerzési keretből akkor merítünk, ha ezt szükségesnek tartjuk. A szláv anyag gyarapítására szánt összegnek kb. 2/3 — 3/4 részét a csere céljait szolgáló vásárlásokra fordítjuk". 4. HOGYAN TÖRTÉNIK A CSEREANYAG ELSZÁMOLÁSA? a) KERESKEDELMI ÉRTÉK b) KÖTETEK VAGY FÜZETEK (FOLYÓIRATOKNÁL A CÍMEK) SZÁMA c) LAPSZÁM d) EGYÉB MÓDSZEREK A) Általános megjegyzések A Cserekézikönyv és a többi általam ismert cikk hangsúlyozza, hogy amenynyire csak lehetséges, el kell kerülni a pontos pénzügyi elszámolást, mert a csere intellektuális folyamat, melynél nincs szükség az egyensúly pontos betartására, a szigorú viszonosság helyett engedékenységre és nagyvonalúságra kell törekedni. Ugyanakkor a tanulmányok mind hozzáteszik, hogy valamiféle elszámolást mégis figyelembe kell venni. A budapesti konferencia egyik határozata ezt a kérdést így sommázta: „A szigorú viszonosság nem kívánatos, de ésszerű egyensúlyra mégis tanácsos törekedni. Az a helyes, ha nagyvonalú magatartást tanúsítunk". Itt említem meg, hogy Mme Battembourg (UNESCO) szívességéből hozzájutottam Mr. Fay Blake (University of California) cikkéhez, mely lelkesen állást foglal a csere mellett (és egyúttal csekély kárpótlás az elmaradt amerikai válaszokért): „Mi soha nem követtük a szigorú viszonosság elvét, de mégis, ha lehetséges, valamilyen hozzávetőleges egyensúlyra törekszünk". B) Válaszok a) kereskedelmi érték: „Igen": 62 • „Nem": 55 Egyéb: 20 Ezek szerint elég sok intézmény veszi figyelembe a cserélt kiadvány kereskedelmi értékét, de ugyanakkor az is világos, hogy nagyon kevés intézmény vezet 17 257