AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Berczeliné Monori Erzsébet: Ismeretlen Arany- és Petőfi-kézirat az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben

Ján. k. S mi lesz belőle, ha ezt megtagadjuk? (Chatillon és Pembroke el.) Ohat. Hát kényszerítő, véres, büszke had, Kicsikarni a csikarva birt jogot.

20 Ján. k. Had ellen lesz hadunk, daczunk dacz ellen, Vér ellen vérünk: mondd a fransznak ezt. Chat. Vedd hát királyom harczüzenetét, Mely küldetésem véghatára volt. Ján. k. Vidd az enyémet, s távozz békésen. Légy mint a villámlás urad szemében; Mert míg jelentést tennél, hogy megyek, Álgyúm dörejjé fog hallatszani. Most menj! te légy haragunk harsonája S ön pusztulástok gyász előjele. Kövesse illő díszkíséret őt, Pembroke, ügyelj fel. Jó utat, Chatillon. Eleon. No s hát fiam ? nem mindig mondtam-e Hogy a kevély Konstáncza nem pihen, Mig fel nem gyújtja Franszhont, s a világot Fiának pártján, és jogérdekében ? Ezt jóra fordíthattuk, s elejét Vehettük volna szíves alkuval: Most két királyság fölszerelt hada Mond benne szörnyű véritéletet. Ján. k. Részünkön a jog, s birtok egyaránt. Eleon. A birtok jóval inkább, mint a jog, Baj volna máskép néked és nekem: Füledbe öntudalmam így sugallja S ezt én, te, és az ég csupán, ki hallja. (Következik az Oroszlánszívű Richárd fattyú gyermekével való jelenet, s tart a felvonás végéig. Tovább nincs aztán.) A MTA Könyvtárának Kézirattárában levő kézirat szövege: Első felvonás. Első szín. Northampton. Trónterem a palotában. János király, Eleonóra királyné, Pembroke, Essex, Salisbury és Mások, Chatillon-nal jőnek. János király No szólj, Chatillon, mit kíván a Fransz ? Chatillon , Frankhon királya, üdvözlés után, Ezt mondja fölségednek általam, Az álfönségnek, Angliában itt — Eleonóra Ez furcsa kezdet! Álfönség, ugyan ? János király Békén, anyám: halljuk mi a követség. 236