AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Berczeliné Monori Erzsébet: Ismeretlen Arany- és Petőfi-kézirat az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben

nélküli csodálata. Pártját fogta, s jóindulattal ajánlotta őt 1843-ban Fekete Gábor vidéki színigazgató társulatához.

4 Ennek a baráti kapcsolatnak emléke az a vers, melyet Petőfi 1844-ben írt Egressyhez Macbeth-alakítása fölötti elragadtatásában, s mely a Pesti Divatlapban meg is jelent.

5 Eredetije Kolozsvárott van az Egyetemi Könyvtárban.

6 A Színháztörténeti Tárban ugyancsak található a versnek egy kéziratos példánya. Ez valószínűleg a Bedő Rudolftól vásárolt anyaggal került a könyvtárba 1948-ban. Palliumán az Ernst-Múzeum fejléce és emblémája látható. Lehet, hogy innen került Bedő Rudolfhoz. Minthogy az Ernst-Múzeum kéziratos katalógusa sehol sem található és a Bedőtől vásárolt anyagról sem készült annak idején pontos és részletes lista, ennél a feltételezésnél kell maradnunk. Az egyleveles kézirat 262 x 190 mm, álló téglalap alakú papír, négyrét hajtogatás nyomaival. A költemény végén, Petőfi aláírása alatt Egressy feljegyzése olvasható: (A költő saját kézirata.) Tudjuk, Petőfi egy ideig Egressyvel egy házban lakott, naponta találkozott vele; idővel a költő Egressyt legbizalmasabb ügyeibe is beavatta, s kapcsolatukat csak erősíthette az a lelkesedés, melyet közös szívügyük: a magyar haza, nyelv és a nemzeti színészet iránt tápláltak. Szinte magától értetődő, hogy az előbb vázolt nagyszabású tervből elsőnek 1848-ban Petőfi Coriolanus-fordítása, készült el. Vörösmarty Julius Caesar -fordítása 1840-ben a mozgalom Athenaeum-beli korszakának volt elsőszülöttje; a Lear király a Coriolanussal párhuzamosan készült, olyan ütemben, hogy Petőfi alig néhány héttel előzte meg Vörösmartyt.

7 Arany János Petőfi révén ismerte meg Egressy Gábort, Voinovich Géza szerint talán éppen azért, mert egy házban laktak.

8 Feltehető, hogy hármasban is sokat beszélgettek a Shakespeare-fordításokról. Mégis, a közvetlen indítékot a Szilágyi Istvántól kapott angol nyelvtan adta Aranynak. Ezt ő maga említi először a Gyulai felszólítására készült önéletrajzi levélben.

9 Ezt idézte később Bayer József, legutóbb pedig Ruttkay Kálmán, amikor tanulmányában összefoglalta Arany János Shakespeare-fordításainak történetét.

10 Arany Szalontán, majd Nagykőrösön lakott, s ez a tény, meg zárkózott lénye az oka, hogy kapcsolata nem mélyült úgy el Egressyvel, mint Petőfié; az idő, meg a körülmények alakulása folytán lassan meg is lazult. Hármójuk barátságát örökítette meg Arany azzal a költeménnyel, melyet 1850-ben írt Szalontán, a Törökországból hazatérő Egressyt köszöntve — s a haza nem tértet siratva. A verset a Hölgyfutár néhány hónap múlva közölte.

11 A Színháztörténeti Tárban levő másolat egy 298 x 236 mm-es, kétrét hajtott kézirat. Első két oldalán a költemény olvasható, Arany János aláírásával, a harmadikon a prózában írott záradék, dátummal ellátva, újra aláírva, majd az utóirat következik. A költeményt postán vagy kézbesítéssel juttatta el Arany Egressyhez, a papíron ugyanis levélszerű hajtogatás nyomai láthatók, valamint a címzés és egy viaszpecsét AJ betűkkel, a kézirat külső, negyedik oldalán. A kétrét hajtott kézirat jobb alsó sarkán szikrától támadt égési lyuk látható. A vers ugyanabban a palliumban volt és van ma is, mint a Petőfié, provenienciáját illetően tehát hasonló álláspontra kell helyezkednünk. Szövegvariánsnak sem Petőfi, sem Arany verse nem tekinthető; mindkettő pontosan egyezik — az interpunkciót s a régies helyesírást kivéve — a nyomtatásban megjelent szövegekkel. A verset követő tíz évben alig esett egy-két levélváltás Arany és Egressy között, s találkozásuk is mindössze kétszer volt. Arany ritkán jött fel Kőrösről Pestre, s írásban is sok dolgával védekezik a szemrehányást tevő Egressyvel 232