AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Berczeliné Monori Erzsébet: Ismeretlen Arany- és Petőfi-kézirat az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben

szemben.

12 Az évek óta szunnyadozó teljes magyar Shakespeare-ről nem is esik sok szó, legalábbis kettejük között nem. Nincs már a kedves agresszióval jelentkező barát, aki a Coriolanus megjelenésekor a János királyért vagy a Windsori víg nőkért ostromolta Aranyt. 1858-ban, amikor Tomori Anasztáz, Arany körösi tanártársa, hathatós anyagi támogatásával belekapcsolódik a fordítási vállalkozásba, Arany a Szentivánéji álmot vállalja, dolgozik is rajta — s mint Szász Károlynak írott leveléből megtudjuk — pihenésképpen, felváltva a János királyt is csinálja. 1860-tól, a Kisfaludy Társaság védnöksége alatt végre aztán olyan lendülettel indul el a munka, hogy a 300 éves évfordulóra meg jelenhetik a vállalkozás első kötete: a Szentivánéji álom és az Othello?

3 Egressy eközben — önnön hagyományaihoz méltón — vívja harcát a Nemzeti Színházzal, melynek az amnesztia után először csak rendezője, majd újra színésze is volt; nagy sikert aratott mind ott, mind pedig vidéki körútjain élete utolsó nagy alakításával, Obernyik Károly Brankovics György című drámájának címszerepével ; vitázott a nagy olasz színésznő, Adelaide Ristori művészetéről, Jókai Mór Dózsa György című drámájáról, hanglejtésről és mozgásról - s ha most nem fordítási programként, hát akkor példának a szép jelzőre, a találó stílusra stb., egyszóval soha el nem apadó forrásként idézi Shakespearet. 1859-ben újabb vállalkozásba kezdett: színházi lapot akart alapítani. Gróf Csáky Tivadar Nemzeti Játékszíni Tudósítások című lapja (Kassa, 1830) és a Kolozsvári Színházi Közlöny (1859—1860) után sorrendben ez volt a harmadik magyar nyelvű színházi újság.

14 A Színháztörténeti Tár őrzi azt a német nyelvű iratot, mely 3168/Pr. számon, 1859. november 1-i dátummal, Protmann rendőrfőnök aláírásával engedélyezte Egressy nek a Magyar Színházi Ijap megindítását. Az engedély kézhezvétele után bocsátotta ki Egressy magyar nyelvű előfizetési Felhívását, melyben tájékoztatja a közönséget lapja célkitűzéseiről. A Színháztörténeti Tárban található két dokumentumon Ernst Lajos gyűjteményi pecsétje és leltári száma található. Tőle Bedő Rudolfhoz került a két okmány, majd pedig a már említett vásárlás következtében az Országos Széchényi Könyvtárba. Az előfizetési felhívásban Egressy így vázolta fel terveit: „Lapom feladata lesz: tanulmányozni a színművészetet, ennek körében tisztázni az ízlést, fogalmakat és nézeteket, érvényre juttatni az igazat és nemest; összegyűjteni s kellő világba helyezni mindazt, a mi e művészet ismeretére és gyakorlatára tartozik, a mi e szakban érezni, érteni, tudni és tenni való. Tehát » magyar színművészeti irodalmat « alapítani." A tartalom összeállításánál, a lap megszerkesztésénél tehát az a szempont vezette, hogy elméleti, esztétikai, elvi jellegű tanulmányokat, verstani cikkeket költeményekkel, beszélyekkel váltogatva közöl, hogy ne csak azoknak járjon kedvében, akik okulni kívánnak (de azt is mondhatnók: akiket Egressy ezen a maga-teremtette fórumon akar oktatni), hanem azoknak is, akik szórakozást keresnek lapjában. Elméleti cikkeinek tanulságosan tömör anyagát színház- és színészettörténeti cikkek tarkították, melyek jellegüknél fogva olvasmányosak voltak és szórakoztatva nyújtottak bepillantást a hazai és külföldi színházi világba. Jelmeztant is iktatott közbe fametszetes illusztrációkkal, végül pedig kisebb-nagyobb híranyagot közölt a fővárosi és vidéki színészet életéből. A lapot Egressy nemcsak szerkesztette, de javarészt maga írta is. A vezető tárca folytatásokban közölte Fáy András egy-két írásművét, de döntő többségben Egressy nek a színészet elméletéről és gyakorlatáról szóló, később könyvalakban is megjelent írásait hozta. Hasonló színvonalon mozogtak Szénfy Gusztávnak, 233