AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

és a Német Birodalmat. Ezek között is vannak hadi térképek (főleg az orosz— török háború szinteréről), postatérképek, vízrajzi térképek (a Rajnáról és a Póról) s más egyebek. Megjegyzendő, hogy e részben több az atlasz, mint az önálló lap. Kiegészítette a gyűjteményt a Schrambl-féle világatlasz. 9. Az utolsó, legkisebb számú különgyűjtemény (F-IV. jelzet alatt) képes ábrázolásokból állt (icones variae Bibliáé et aliae tarn sacrae, quam profanáé monocromaticae, et coloribus illuminatae).

lu Legnagyobb részben rézmetszetekről van szó, kisebbrészt grafikáról. Az előbbiek között szerényebb művek mellett nemzetközi viszonylatban jelentős alkotások is előfordulnak. Ilyen mindenekelőtt II. Miksa császár nagy udvari művészének, a mantuai Jacopo StradanafcP

5 Series imperatorum Romanorum c. híres metszetsorozata (Tom. IV.), aztán David Teniers-nek

136 Le Theatre des Peintures (Anvers 1673) c. ugyancsak ritkaságszámba menő jeles kiadványa, nem különben Johann Ulrich

137 Krausnak Historischer Bilder-Bibel]e> (I. Teil, Augsburg 1705) és Biblisches Engel- und Kunstwerk]e (Augsburg 1715). Magyar szempontból igen becsesek azok a másolatok, amelyeket 1763-ban Carolus Möller készített a bicsei Thurzó-vár falfestményeiről: Effigies regum et belliducum Hungáriáé in principdli palatio arcis Bittcse depictorum, illetőleg Effigies regum et heroum in ambitu arci Bittcse.

138 A többi tételek között megemlíthetők Wilhelm Bauernek Ovidius Metamorphoseonjához készített metszetei (Nürnberg 1750), aztán néprajzi (svájci, orosz) viseleteket, az európai ruházkodás történetét, a cs. kir. hadsereg egyenruháit stb. ábrázoló rajzok, valamint iskola- és gyermekkönyv-illusztrációk. A gyűjtemény mindössze 25 tételnyi publikációt ölel fel. Ezzel végére értünk a dubnici könyvtár anyaga felett tartott szemlénknek. Talán nem lesz felesleges, ha a részletenként megvizsgált anyag számadatait táblázat formájában (ld. 83—84. 1.) mégegyszer áttekintjük. III. AZ ILLÉSHÁZY-KÖNYVTÁR KIALAKULÁSA 1. A fentebbi táblázatban foglalt számadatok — úgy véljük — alkalmas kiindulópontul szolgálhatnak a dubnici könyvtár kialakulására vonatkozó vizsgálódásunknak. Fel lehet ugyanis tételeznünk, hogy a könyvanyagnak megfigyelt, több évszázadra terjedő rétegződése mögött nemzedékekre terjedő folytatólagos családi gyűjtés áll. Igaz, el lehet képzelni azt is, hogy Illésházy János és István, apa és fiú volt az egész bibliotéka létrehozója. Hiszen a XVIII. század vége és a XIX. század eleje éppen az az időszak, amikor a bibliofilia, a könyvrégisógek és ritkaságok iránti érdeklődés már Magyarországon sem volt ismeretlen. A kérdés eldöntése mindenesetre csak további idevágó tények feltárása által lesz lehetséges. Kutatnunk kell tehát ilyenek után mind a családtörténetben, mind a könyvtári anyagban. Illésházy István szerepe a fentebb végrehajtott elemző vizsgálat alapján elég világosan áll előttünk. Ha figyelembe vesszük ugyanis, hogy a gróf 1800-ban, az atyja halálát követő évben vette át az ősi családi birtokok s velük együtt a könyvtár feletti szabad rendelkezést, akkor nyilvánvaló, hogy ami 1800 után megjelent könyvanyag a gyűjteményben előfordult, az általában az ő szerzeményének tekinthető.

139 Táblázatunk szerint ez a gyarapítás a teológiai szakban 6, az orvosiban 15, a jogiban és filozófiaiban 27—27, a széptudományiban 43, a szépirodalmiban