AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

1719) és Emanuel Alvarin&k Institutiones linguae Latináé et Graecae c. több kiadást megért iskolakönyve; a magyarok közül pedig Sajnovics János híres Demonstratio^ (Nagyszombat 1770), valamint Bél Mátyás és Pray György tankönyvei. Tartalmát tekintve az anyag a klasszikus nyelveken kívül kiterjed a nagy nyugateurópai nyelvekre s ezen túl némely szláv nyelvekre (lengyel, szerb) is. Külön van regisztrálva, de mint a grammatikával szervesen összefüggő anyagot, itt említjük meg a szótárak (Encyclopaediae, lexica et diversa dictionaria)

102 gyűjteményét. Ez szám szerint 63 mű. Legismertebb korai darabja Calepinus Dictionarium undecim linguariuma (Basel 1605), egyik legkésőbbi tétele pedig a Diderotféle Encyclopédie (Luques 1758) 17 kötetben. A kettő között különféle XVII— XVIII. századi vocabulariumok sorakoznak, közöttük magyarok is, pl. PárizPápai, Wagner Ferenc, Mindszenti Sámuel és Korabinszky János Mátyás munkái. A grammatika szak függelékében kaptak helyet a tág értelemben vett didaktikai művek. Ezek között található az 1111-\ Ratio Educationis és az 1790-i magyar akadémiaterv: Planum erigendi Eruditae Sociatatis Hungaricae (Bécs).

103 f) Említettük, hogy a filológia szak súlyponti tényezőjét a dubnici gyűjteményben nem annyira a most ismertetett ún. széptudományok alkották, mint inkább a szépirodalom termékei, — bizonyságául annak a nagy kultúrtörténeti változásnak, amelynek során a tudományos világfelfogás mellett vezető szerepet vívott ki magának a szimbolikus művészi szemlélet és kifejezésmód is. Ez a szépirodalmi szektor több különálló tömbből tevődik össze. Alapját természetesen az antik világ költői-prózai kincse (auihores classici veteres Graeci et Latini)

10i alkotja, amely a humanizmus kora óta különben is állandó megbecsülésben részesült. Részletes tájékoztatást erről — úgy véljük — nem szükséges adni. Csak annyit jegyzünk meg, hogy az 51 műből álló csoport felöleli a legjelesebb auctorokat jobbára XVIII. századi kiadásban. A kis számú XVI—

XVII. századi kiadvány között előfordul egy régi magyar is: Epiktetos Enchiridion]^ Heltai Gáspár kiadásában (Kolozsvár 1585). A második szakosztályban a XVI—

XVIII. századi tágabb értelemben vett költészet (oratores et poetae cum epistolaribus)

105 nyugateurópai és hazai terméséből találunk lazán összefüggő szemelvényeket. A művek száma 188, a kiadványok zöme XVIII. századi; nyelvük jobbára német, francia, olasz és angol. Mint reprezentatív szerzőkre hivatkozhatunk a tudós flamand humanistára, Ogier Ghiselin de Busbecqure (Omnia quae extant opera, Basel 1740), a XVII. századi francia klasszicizmus képviselői közül La Fontainere (Fables choisies, Lausanne 1772), Racinexa, (Oeuvres, Tom I. Paris 1760), Boileau Despréauxra (Oeuvres, Amsterdam 1772). Az angol irodalom nagyjai közül Miltonnal találkozunk német fordításban (Verlorenes Paradies, Zürich 1769), az olaszok közül a humanista Aretionoval (Sonetti, Venezia 1779) és a magyar irodalomra is jelentős hatást gyakorolt Pietro Metastasioval (Opere dramatiche, Venezia 1744). Egyéb nyugatiak közül említésre méltó még: Jacobus Bellamy holland poéta (Gedichte, Wien 1790) s néhány német költő, mint Salomon Gessner (Schriften, Wien 1790), Lessing (Fabeln, Wien 1816), Herder (Blumenleese), Blumauer (Gedichte, 1787).

106 A magyarok írásművészetét többek között Mátyás király levelei (Epistolae Matthiae Corvint, Kassa 1744), Janus Pannonius költeményei (Libri III. Poematum, Buda 1754), Thurzó Imre wittenbergi rektori beszédei (Orationes, Wittenberg 1616), Osztrozith János egyetemi promotiós beszéde (Oratio de majestate, Wittenberg 1616), Eszterházy Miklós nádornak I. Rákóczy György fejedelemhez 75