AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

intézett levele [Pozsony 1644), Zrínyi eposza [Adriai tengernek Syrénája, Bécs 1651), egy Eszterházy Pálhoz intézett köszöntő [Affectus universorum Statuum et Ordinum, Nagyszombat 1681) és egy Bessenyei-dvkm& [Buda tragédiája, Pozsony 1773) képviseli. Meg kell jegyeznünk, hogy a külföldi szépirodalmi gyűjteménynek a most ismertetett osztály csak kis töredékét tartalmazza; az ide tartozó anyag túlnyomó többsége további külön keretekben kerül felsorolásra.

107 Az egyik ilyen elkülönített szépirodalmi szekció (E-VI.) a sajtó alól a XVIII— XIX. század fordulóján kikerült nagy gyűjteményes kiadásokat tartja nyilván. Egy-egy jelentős vagy divatos szerzőnek számos kötetből álló sorozatszerű ouevreje szerepel itt, tekintet nélkül a műfajokra. Ez az a gyűjteményrész, amelyet a fiatal Illésházy István a báni kastélyban

108 kezdett gyűjteni és utóbb is gyarapított egészen az 1830-as évek elejéig. A jegyzéket Rousseau 1781—82. évi genfi gyűjteményes kiadása és La Fontaine XIX. század eleji berlini, lipcsei és bécsi kiadásai nyitják meg. A folytatók németek, mégpedig a rokokó, a Sturm und Drang, a klasszicizmus és a romantika képviselői, közöttük halhatatlanok, mint Goethe, Schiller, Wieland és Herder, s elfelejtett, többnyire jelentőségüket vesztett írók, mint L. Tieck, Karl Friedrich és Karl Gottlob Cramer, A. G. Meissner, Eckertshausen, Archenholz és mások.

109 Megtaláljuk a névsorban a magyarországi származású és magyar irodalmi szempontból is jelentős Fessler Ignác Aurélt is. A zárótételben a romantika nagy angol regényírójának, Walter Scottnak kiadásai szerepelnek. Ez a csoport nem kevesebb, mint 417 művet ölel fel. Egy következő osztály (F-I.) kizárólag színpadi írók (auctores scenici) műveiről ad számot ismét XVIII. századvégi és XIX. század eleji kiadásokban, összesen 245 tételben. Sorozatot alkotnak a Sturm und Drang-mozgalom által felfedezett Shakespeare művei

110 aztán a sekélyes romantika képviselője, August Friedrich Kotzebue

111 és August Wilhelm Ifflandt.

112 A különálló munkák között számos újabb szerző is szerepel egészen Grillparzerig. 113 Ismét külön csoportokban (F-IL, Fs-IL, Fg-II.) kerül bemutatásra a XIX. század elején kibontakozó polgári társadalom sajátképpeni modern műfaja, a a regényirodalom (milesii).

11

^ A könyvtárnak e része felettébb alkalmas arra, hogy fogalmat alkothassunk, milyen és mekkora szerepet játszott az eposz újkeletű utóda az akkori irodalmi életben. Árvízhez lehet hasonlítani azt a regény özönt, amely akkoriban hatalmába kerítette az olvasóközönséget. Gyűjteményünk bizonyság rá, mely döbbenetes mennyiségben kerültek ki sajtó alól ismeretlen szerzők jelentéktelen elbeszélései, s hogy a társadalom mennyire nem tudott disztingválni ebben az áradatban. A többkötetes regények alosztálya (milesii plurium tomorum) nem kevesebb, mint 637 tételt tartalmaz, jellegzetes sorozati keretekben (Angenehme Bibliothek, Wienerische Landbibliothek, Wienerische Sommerbibliothek); az egykötetes regények (milesii unius tömi) szekciója még terjedelmesebb, 211 tételből álló; a francia elbeszélők (milessi Gallici) pedig egymagukban is 243 tételt tesznek ki. A gáláns, kaland- és utazóregények tömkelegében (összesen 1836 munka) csak nagyritkán tűnik fel egy-egy irodalomtörténeti jelentőségű szerző neve, mint Wieland, vagy Mme de Stael.

115 Hasonlóképpen inkább kortörténeti és társadalomtörténeti jelentősége van a filológiai szakot lezáró (F-IIL), különféle anyagot tartalmazó ún. vegyes osztálynak (miscellanei classis). Terjedelemre ez is több mint 400 tétel, nagyobb belső értékük azonban csak egyes részleteknek van, így pl. annak a 65 brosúrának, amely egykorúlag foglalkozik a francia forradalommal, továbbá annak a 20 füzet76