AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

zat követői közül felemlíthetjük Timon Sámuelt, Desericzky Incét és Hórányi Eleket, illetőleg Bod Pétert; a hallei államismereti iskola követői közül Bél Mátyást, Bél Károlyt, Lehoczky Andrást és a hasonló irányzatú BenJcő Józsefet; a jogtörténeti publicisztikai irányzat képviselőjeként Kollár Ferenc Ádámot; a kritikai történetírás úttörői közül Pray Györgyöt, Katona Istvánt, Cornides Dánielt, Kovachich Márton Györgyöt, Wagner Károlyt, Palma Károly Ferencet és Schönwisner Istvánt — végül a XIX. század elején kibontakozó magyar nyelvű elbeszélő történetírók közül Virág Benedeket és Budai Ezsaiást. Ha mindezek mellett még figyelembe vesszük a korábban ismertetett szakokban egyház-, jogés tudománytörténet cím alatt már felsorolt szerzőket, akkor bizonyítva láthatjuk, hogy a magyar történelmi anyag mennyire kiemelkedő jelentőségű volt a dubnici könyvtárban." c) A történettudomány kiegészítő diszciplínái között szereplő hadtudományi szak — egyszerűbb összetétele miatt — nem igényel részletekbe menő ismertetést. Mennyiségileg is kis csoport, amely alig 40 művet foglal magában. Ezek részben rendszeres feldolgozások, mint Bölcs Leó császár Taktikája, (Bécs 1781), Raimund Montecuccoli Commentárjai (Bécs 1718), Justus Lipsius Potior cheticonja (Antwerpen 1605), Ludwig Khewenhüller Observatiói (Bécs 1734), — részben mindenféle titkos hadi instrukciók vagy reglementek. Többségükben német és francia nyelvűek, de előfordulnak közöttük magyar szövegűek is, így báró Fáber Krisztián Farkasnak Hadi amberak oktatása (Kassa 1759) c. tankönyve s számos szolgálati szabályzat az 1809. évi utolsó nemesi felkelés idejéből.

100 d) Hasonlóképpen egyszerűen áttekinthető a másik "történeti segédtudomány", a, földrajz állománya is, jóllehet ennek mennyisége 202 kötere rúg. Az anyag mintegy 50%-ban XVIII. századi eredetű, 40%-ban XIX. századi, s csak 10%-ban XVI—XVII. századi. A legrégibbek közül megemlíthetők Sebastianus Franco Werdensis Weltbuchja (1542), egy Liber cosmographicus (Basel, H. Petri 1552), a Speculum orbis terrarum (Antwerpen 1593), Abrahamus Ortelius Compendio dal theatro del mondója, (Anvers 1612) és Gerardus Mercator Atlasa (Amsterdam 1906). Műfajilag már a XVII. századtól kezdve sok várostopográfiával, ország- és útleírással találkozunk; számosak a különféle almanachok és guidek is. A XVIII. századtól pedig egyre növekvő számban jelentkeznek az Európán kívüli egzotikus földrészekről szóló ismertetések. Számottevők (18—20%) a magyar tárgyú munkák is. Figyelemreméltó egy XVII. századi Parvus atlas Hungáriáé (Bécs 1639), és egy Neue und kurze Beschreibung des Königreichs Ungarn (Nürnberg 1664) c. könyv. A XVIII—

XIX. századi szerzők között Bél Mátyás, Tomka-Szászky János, Windisch Károly Gottlieb, Benkő Sámuel, Schönwisner István és Csaplovics János nevével találkozhatunk. Az egész országra kiterjedő rendszeres leírások ritkák (kisiskolás szinten ilyen a Hármas kis tükör, Pozsony 1777), de a részletfeldolgozások (Erdélyről, egyes megyékről és tájakról, a Dunáról és Tiszáról, némely jelentősebb városokról) elég gyakoriak.

101 e) Áttérve a szorosabb értelemben vett filológiai szakokra, elsősorban a grammatikai csoportról kell szólnunk. Az ide sorolt művek száma 106. Kronológiájukat tekintve csaknem kizárólag (90%-ban) XVIII. századiak; a korábbi és későbbi járulék összesen alig 10—12 darab. Legnevezetesebb Erasmus Rotterdamus De duplici copia verborum ac rerum commentarii (Köln 1554) c. műve. Megemlíthetők még Christian Cellariusnak. Latinitatis probatae et exercitae liber (Nürnberg 74