AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

szerűsítésére Josef von Hormayr

95 Österreichische Plutarchjkt (Bécs 1807) említhetjük meg típusok gyanánt. Ezek köré az ismert nevek köré sorakoznak a teljesen elavult kiadványok százai egyes európai államok (Bizánc, Franciaország, Németalföld, Lengyelország, Csehország, Spanyolország stb.) összefoglaló vagy résztörténetéről — fejedelmi személyek, hadvezérek, államfériak (Gusztáv Adolf, XII. Károly. XIV. és XVI. Lajos, Savoyai Jenő herceg, Mária Terézia, Nagy Frigyes, II. Katalin, Napóleon, Franklin Benjamin s mások) életéről — nagy eseményekről (amerikai forradalom, francia forradalom), történeti kalandokról és anekdotákról (Mirabeau, Trench). Súlytalan de mégsem jelentőség nélküli anyag, legalábbis nem volt az a maga korában, különösen nem Magyarországon, hiszen ezek a „tudós" írások, vagy pamfletszerű munkák nyitottak horizontot az „extra Hungáriám non est vita" szemléletében élő hazai nemesség számára. b) Az nyilvánvaló, hogy tudományos színvonal dolgában a hazai történetírás akadémikus emlékei általában kisebb értéket képviselnek, mint a fentebb ismertetett egykorú külföldi szakmunkák, (irodalmi jellegű ismeretterjesztő anyagról meg egyáltalában nem is szólunk, mert ilyenek hazai vonatkozásban nincsenek), mégis ránk nézve ez a hazai anyag összehasonlíthatatlanul fontosabb, minthogy saját kulturális fejlődésünk rekonstruálásához nyújt támpontokat, tehát egy olyan feladathoz, amelyet rajtunk kívül más nem végez el. Ebből a szemszögből vesszük tehát szemügyre az alábbiakban a dubnici könyvtár magyar történeti gyűjteményét. Ha a kiadványok megjelenési idejét követve figyelemmel áttekintjük az elénk kerülő munkákat — megállapíthatjuk, hogy ez a szakcsoport jóval integráltabb a többi magyar szekciónál: teljesebben, részletesebben öleli fel az ország, a nemzet életútját megrögzítő törekvéseket. Humanistáink szellemi terméséből felmutathatjuk például Heltai História Matthiae Hunyadiját (Kolozsvár 1565), Bonfini Herum Hungaricarum decadesét (Hannoviae 1606), Istvánffy História regni Hungariaejkt (Coloniae 1622); a késő-humanista tudományosság produkciójából Otrokocsi Fóris Ferenc Origines Hungaricaejkt (Franeqerae 1693), Bévay Péter De Monarchiáját (Francofurti 1659) és Bethlen János Rerum Transylvanicarum jkt (1664).

96 A százados késéssel közzétett humanista vagy posthumanista munkák, illetve új felfedezések közül megvannak: Bansanus Epitome rerum Hungaricarumja (Buda 1746), Pethő Gergely Magyar Krónikája, (Pozsony 1742), Báttkay György Memoria Begumja, (Bécs 1772), Anonymus Gestája, (Kassa 1772), Schwandtner János György Scriptores rerum Hungaricuma, (Bécs 1746), Bethlen János Commentarii de rebus Transylvanicise (Bécs 1778—1782), Bethlen Farkas História de rebus Transylvanicise (Nagyszeben 1782) Forgách Ferenc Berum Hungaricarum commentrarüja (Pozsony—Kassa 1788), stb.

97 Szépen kiegészítik ezt az anyagot a török harcokról és a magyar függetlenségi mozgalmakról szóló külföldi hungaricumok, mint pl. a Hungarisch—

Türkische Chronik (Nürnberg 1684), vagy Histoire de Vestat present du royaume de la Hongrie (Cologne 1686), Vera et deducta descriptio criminalium processuum Francisci de Nadasd, Petri a Zrin etc. (Bécs 1671), továbbá II. Bákóczi Ferenc memoárja, Histoire des revolutions de Hongrie (La Haye 1739), vagy De Sacy Histoire generale de Hongrie (Paris, 1778) c. munkája, végül a Merkwürdige Geschichte des Lebens des Grafen Emerich von Thököly (Berlin u. Postdam 1738) c. publikáció.

98 Még határozottabban nyomon követhető a XVIII. századi anyagban tudományos történetírásunk kialakulása. A jezsuita és protestáns anyaggyűjtő irány73