AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

Megállapíthatjuk tehát, hogy a dubnici könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár számára mintegy 6000 műből, hozzávetőlegesen 8000 kötetből álló gyarapodást hozott, továbbá, hogy a gyűjteménynek 93,9%-át alkották nyomtatott könyvek, 3,4%-át térképek, 1,9%-át könyvritkaságok és 0,8%-át kéziratok. Maga a könyvállomány kötetszámra nézve csaknem kétharmad akkora volt mint Széchényi Ferenc nemzeti ajándéka 1802-ben, ami elég beszédes tény.

40 Ennél azonban mindenesetre fontosabb kérdés: mit jelentett a gyűjtemény minőségi tekintetben az Országos Széchényi Könyvtár számára. Nyilvánvaló, hogy egy 6000 művet felölelő, csaknem a XIX. század közepéig gyarapodó, tehát sok „recens" anyagot tartalmazó könyvtár tartalmi analízisénél nem szükséges, de — a tudomány és irodalom újkori hatalmas arányú kiterebélyesedése miatt — nem is igen lehet olyan akribiás módszert alkalmazni, mint pl. egy XVI. századi humanista gyűjtemény esetében. El kell tekintenünk a finom részletekbe menő tudománytörténeti elemzésektől, s be kell érnünk egy nagyvonalúbb, csupán a fejlődés főbb vonalait követő jellemzéssel. Azaz: jelen esetben általában nem foglalkozhatunk tételről tételre a könyvanyaggal, nem regisztrálhatjuk azt nyomdák, kiadások, nyelvek szerint — hanem a legtöbb esetben csak jellemző darabokra és tényekre hivatkozhatunk. A dubnici könyvtár jellegéről már a fent bemutatott statisztikai táblázat is érzékeltet egyet-mást. Mindenekelőtt rávilágít komplex gyűjtőkörére. Tanúsítja, hogy az Illésházyak könyvgyűjtése — összhangban a tudományosság polihisztóriájávai — minden fő ismeretkörre kiterjeszkedni igyekezett. Tanulságos az egyes tudományágak aránya is. A „philologia" szak vagyis a széptudományok és szépirodalom vezető szerepe — úgy véljük — magától értetődő a XVIII—

XIX. század fordulóján virágzó könyvtárnál. Hasonlóan korszerű a „philosophia" szak kvótája is. Nem meglepő egy országvezető szerepet betöltő főúri család szellemi apparátusánál a „jurisprudential előkelő rangja sem. Ám a „medicina''' és a „iheologia" szak viszonylag jelentős hányada mindenesetre vizsgálatot kíván. Ahhoz, hogy ezt az „univerzális" könyvtárt érdemben mérlegelhessük, a továbbiakban két, egymással szorosan összefüggő tudománytörténeti elemzést kell végrehajtanunk: fel kell fejtenünk, rétegeire kell bontanunk a gyűjtemény osztályait, illetőleg be kell mutatnunk az egyes tudományágakat képviselő művek közül azokat, amelyek alkalmasak a gyűjtemény tartalmi jellegének és értékének kifejezésére. S ami ugyancsak lényeges szempont: folytonos figyelemmel kell lennünk a magyar szellem termékeire, s a magyar vonatkozásokra. Szemlénket megelőzően azonban — úgy véljük — célszerű lenne néhány vonással felvázolni annak a két Illésházynak kulturális portréját, akiknek szerepe a dubnici könyvtár kialakításában említett forrásaink alapján nyilvánvaló. Az Illésházy-familia története nincs megírva. Az egyes családtagokat illetően legtöbb esetben csupán azokra a hiányos, gyakran téves információkra vagyunk utalva, amelyek Nagy Iván régi geneaológiai munkájában előfordulnak.

41 Ez a helyzet Illésházy János esetében is. Nem igen tudunk egyebet mondani róla, mint ami ott olvasható: azt hogy a legfőbb magyar feudális bíróságnak, a hétszemélyes táblának ülnöke volt, s valószínűleg elnöke az országos ügyvédi vizsgabizottságnak; hogy a korszakos jelentőségű 1790-i országgyűlés az állami és társadalmi intézmények megreformálására kiküldött egyik bizottságba (ti. a jogügyibe) delegálta; hogy felesége Batthyány Szidónia grófnő volt, akitől István fia származott; végül, hogy a XVIII. század utolsó évében 1799-ben halt meg.

42 János gróf szellemi arc& Évkönyv 65