AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

Ami a könyvtárrendezés másik felét, ti. az anyag leírását illeti, Bucsánszky ebben a tekintetben is messzemenő gondossággal járt el. Két testes kötetre terjedő „Catalogus"-&,

38 amely voltaképpen a leltár (inventarium) és a helyrajzi nyilvántartó (repertórium) szerepét tölti be, minden egyes kiadványt (szakonként újrakezdődő folyószámozással) teljes címirata szerint regisztrál, valósággal „fotográfiát" ad a címlapról. Kiegészítésképpen feltünteti még a kiadványok nagyságát (forma), füzet- vagy évfolyam-számát (tömi) és kötetszámát (volumina). Megjegyzések (animadversiones) rovatában pedig hasznos utalásokat és tudományos tájékoztatásokat nyújt. Mai értelemben vett katalógus gyanánt Bucsánszky rendszerében az ún. repertórium szolgál.

39 Ez szintén két kötetnyi, de kisebb terjedelmű, könnyű kezelésre szánt alfabetikus szerzői, illetve (névtelen műveknél) tárgyszókatalógus, amely a könyveknek csak erősen lerövidített címiratát adja és utal a „Catalogus" megfelelő kötet-, lap- és sorszámára, amely alatt valamely mű „anyakönyvi" pontossággal (tehát lelőhelye szerint is) nyilván van tartva. Közelebbről azonban a Bucsánszky-rendszer nem ennyire világos és egyszerű. A főfelosztásában logikus szakrendszer ui. számos, gyakran következetlenül rendezett alcsoportra tagozódik, majd a Bucsánszky utáni regisztrátorok későbbi, nem éppen gondos ténykedése folytán még tovább oszlik, messzemenően zűrzavarossá válik. Hibák, következetlenségek csúsznak a sorszámozásba is. Mindez akadályokat gördít a felmérő munka útjába, amiket nagyban növel az a tény is, hogy az alfabetikus repertórium szerzőnév- és tárgyszóanyaga nincs szoros betűrendbe szedve. Vizsgálatunk kiinduló pontjául a dubnici könyvtár állományának mennyiségi felmérését választjuk. Eljárásunk abban áll, hogy először a Fol. Lat. 29. jelzetű általános leltárkönyveket, majd a Fol. Lat. 28. és 31. jelzetű különgyűjteményi jegyzékeket lapozzuk végig s osztályonként (A—F), helyesebben alosztályonként (A I—A VII, B I—B V, C I—C IV. stb.) feljegyezzük a regisztrált kiadványok számát, lehetőleg megoldva a helyenként felmerülő bonyodalmakat. E számolás eredményei a következő táblázatba foglalhatók: SorOsztályok jelzete Tudomány osztály Művek százalékaránya A B C D E-F G R M Theologia Jurisprudentia Medicina Philosophia Philologia Chartáé geographicae Libri rariores Manuscripta Összesen 582 516 210 458 3947 208 115 53 6089 9,6 8,5 3,5 7,5 64,8 3,4 1,9 0,8 100,0 64