AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből

Ezek szerint tehát megvan a lehetőség arra, hogy a dubnici Illésházy-könyvtár állományába betekintsünk, hogy fogalmat alkothassunk róla, mit is nyert tulajdonképp az Országos Széchényi Könyvtár e feledésbe merült ajándék révén. Mert elemi követelmény az, hogy egy nemzeti könyvtár önmagának és a tudományosságnak számot tudjon adni az őrizetében levő értékekről, azok provenienciáját illetően is. Feleletet kell kérnünk a leltáraktól a dubnici gyűjtemény számszerű nagyságára, jellegére és jelentőségére nézve általában, s tartalmára részleteiben is. Hiszen 130 év után azt sem tudjuk: mennyiben volt a könyvtár hungaricajellegű, mennyiben idegen, továbbá: milyen korú, mely tárgyú, miféle összetételű anyagot tartalmazott. Vizsgálódásunk alapjául az ún. Bucsánszky-féle leltárt kell választanunk, mint amely a végső kiteljesedett könyvtárról ad számot. A leltár készítője, Bucsánszky György bölcseleti doktor, a pozsonyi kir. főgimnázium költészettanára és aligazgatója volt, 1803 óta nyugállományú professzor. Két évtizedre terjedő irodalmi működése során írt egy egyháztörténeti tankönyvet s bőven gyarapította a latin ódák és panegiricusok műfaját.

37 Illésházy Istvánnal való kapcsolatáról semmi közelebbit nem tudunk. Tény, hogy a gróf alkalmas személynek tartotta őt könyvtára korszerű rendezésére és bibliográfiai feldolgozására. S megállapíthatjuk: a professzor meg is felelt az iránta megnyilvánuló bizalomnak. Feladatát szerencsésen végezte el. A gyűjteményt elméleti tanulmányokra támaszkodva, de a realitásokhoz alkalmazkodva rendezte s írta le. Minden bizonnyal az ő buzgalmának köszönhető a könyvállomány egyes darabjainak empire ízlésű művészi exlibrisszel való ellátása is. Bucsánszky a nagy mennyiségű könyvanyagot a kor uralkodó felfogása szerint tudományosztályokba csoportosította, ezeken belül azonban sem kronológiára, sem formátumra nem volt tekintettel: a különböző korú és nagyságú könyveket keverten sorolta egymás mellé. Az időrendiség teljes figyelmen kívül hagyását — ami a gyűjtemény történetisége folytán hiba volt — néhány lényeges különgyűjteményi kategória kialakításával igyekezett ellensúlyozni: megpróbálta a könyvtár legbecsesebbnek tartott részleteit kiemelni a tömegből. A tudományosztályok (classes), amelyekbe Bucsánszky a dubnici könyvanyagot sorolta, a következők voltak: 1. Classis facultatis theologicae (A) 2. Classis facultatis juridicae (B) 3. Classis facultatis medicae (C) 4. Classis facultatis philosophicae .* (D) 5. Classis facultatis philologiae (E-F) E keretek tulajdonképpen az egyetemi szervezet hagyományos tudománykari beosztását tükrözik. Sajátszerű csak a filológiai osztály elkülönítése a filozófiaitól, amit azonban a tudományok mellett észrevétlen felnövő ötödik „nagyhatalom", a szépirodalom léte ekkoriban már feltétlenül megkövetelt. A tudományosztályokon kívülálló különgyűjteményi csoportok számát Bucsánszky háromban állapította meg: Chartáé geographicae (G) Libri rariores (R) Manuscripta (M) Ez az elkülönítés korszerű eljárás volt; mellette szólt nemcsak a könyvtári-tudományos gyakorlat, hanem a fejlődő bibliofilia is. 63