AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között

igényre utal. Csak néhány nevet említünk: Illyés Gyula, Zsolt Béla, Gelléri AndorEndre, Gereblyés László, József Attila (sok verse és Öngyilkosság című prózai írása), Nagy Lajos, Gábor Andor, Komját Aladár, Forbáth Imre — a korabeli szocialista irodalom szinte minden hazai és emigrált reprezentánsát megtaláljuk a lap hasábjain, melynek programját megvilágítja az I. évfolyam 1. számának Történelmi idők című vezércikke, mely szerint szerint Délamerikában kétszázezer magyar él, s „lényegében elősegítheti a nácizmus bukását s ezzel Magyarország felszabadítását... A szabad magyarok harcos törekvését a Londonban most megalakult központi függetlenségi szervezet irányítja, melyet gróf Károlyi Mihály vezet. . ." Hasonlóan jelentős magyar orgánum volt Délamerikában az ugyancsak Buenos Airesben 1943. december 1-vel indult Magyar Lapok Ehrenfeld Béla szerkesztésében. Éles politikai profilját jól jellemzi Károlyi ,,A nép nem küld sürgönyöket" című cikke, vagy az 1944. március 25-i szám Választani kell, hogy a szabadság harcosai, vagy Hitler és a labancok cinkosai legyünk-e című cikk. Mexikóban is éltek magyar emigránsok a háború éveiben. 1942 júniusában egy rendkívül jelentős sajtóorgánumot, a Szabad Magyarság című havonként megjelenő folyóiratot hozták létre. Szerkesztője Tamás Aladár volt, a korábbiakban már ismertetett másik magas színvonalú folyóirat a Párizsi Üzenet volt szerkesztője. A Szabad Magyarság az Üzenet nyomdokain jár, bár régi munkatársi gárdája már bizonyos fokig leszűkül, de ugyanakkor kibővül több haladószellemű, antifasiszta polgári emigránssal. A programot az első szám Ady-verse, a Véres panorámák tavaszán illetve a szerkesztő Szabad Magyarországért című beköszöntője szabja meg: „. . . Az esettségnek e rettentő idejében Károlyi Mihály felhívására Torontótól Buenos Airesig egy emberként állt talpra a kontinens igaz magyarsága . . . Különböző okok miatt, de egy értelemmel vagyunk itt valamennyien,, amerikai kontinensen élő magyarok . . . Nekünk, hazánktól távol élő, szabadságot akaró magyaroknak nem lehet más feladatunk, mint minden erőnkkel részt venni ebben a harcban. S ha van köztünk véleményeltérés, különbözőség a felfogásban, jussunk megegyezésre egymás között, épp e harcnak érdekében." A lap több írást közöl a szerkesztő tollából, többek között a Francia internálótábor című riportregényt folytatásokban, továbbá Révai József Károlyi Mihály, Képes Imre,. Király Endre, Tábori Pál, Mikes György, Hollós József, Balázs Béla, Vámbéry Rusztem, Havas Endre írásait. Közli József Attila több versét és sok érdekes, főként mozgalmi, háborús témákkal foglalkozó szépirodalmi-publicisztikai jellegű írást külföldi szerzőktől, mint Anna Seghers, Egon Ervin Kisch, Chaplin (az orosz csatamezőkön dől el, hogy a demokrácia továbbra is fennmarad, avagy megsemmisül.. .), Alekszej Tolsztoj, Irwin Shaw, Pedro Garfias, Erenburg, Tarlé, John Meed, Paul Eluard. Az 1944-es évfolyamban már a politikai irodalom kerül túlsúlyra, s a januári szám vezércikke így ír: „Azzal a reménységgel nézünk a jövőbe, hogy ez az esztendő a fasizmus — és vele együtt a félfeudális magyar kormányzat — utolsó éve lesz ..." Csak az érdekesség kedvéért említjük, hogy a két világháború közötti korszakban még Kubáh&n is volt magyar nyelvű lap, a Kubai Magyar Újság, melynek mottója „elvünk: jó munkáért jó munkabér", 1927 októberében indult, szürke,, tájékoztató jellegű kiadvány volt, a baloldali emigrációhoz fűződő legcsekélyebb kapcsolat nélkül. Ugyancsak Kubában jelent meg 1942-től a Szabad Magyar SzemleTamás Ferenc szerkesztésében. 501