AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között
492 A franciaországi magyar emigráció sajtóés irodalmi tevékenysége rendkívül gazdag és értékes mind politikai, mind pedig publicisztikai- és irodalmi szempontból. Jelentőségét még inkább fokozza az a körülmény, hogy % a Franciaországban letelepedett magyar írástudók tevékenysége megszakítás nélkül, majdnem két évtizeden át élt és hatott. ' A párizsi emigráns sajtóban, irodalomban; kulturális mozgalomban a magyar baloldali írástudók, politikusok és művészek legjobbjainak nevét megtaláljuk. Csak néhányat említünk közülük : Bölöni György és felesége, (Kémeri Sándor néven), Arany ossi Pál és felesége, Bajomi Lázár Endre, Gereblyés László, Forgács Antal, Gara László, Karikás Frigyes, Murányi-Kovács Endre, Palotás Imre, Tamás Aladár; az íróasszonyok: Komját Irén, Ligeti Vilma; a művészek közül Pór Bertalan, Vértes Marcel, Vali Zoltán és Beöthy István. 1923 — ekkor jelent meg a háború utáni első magyar lap, a Párisi Újság — és 1944 között a franciaországi emigráció mintegy ötven periodikát hozott létre, szüntelen harcban a francia rendőrséggel és az ellenforradalmi Magyarország hivatalos külképviseleti szerveivel. A francia kommunista párttal szorosan együttműködő magyar pártlap első száma 1924 nyarán jelent meg Párisi Munkás címmel, az utolsó 1939 augusztusában, Szabad #zóként. A két dátum között eltelt tizenöt év során a lapnak több ízben meg kellet változtatnia címét, összesen tizennégy címváltozata ismeretes. A lap harcolt a forradalmi szellem ébrentartásáért, törekedett az egészséges népfrontszellem megteremtésére, mozgósított a fasizmus elleni nemzetközi összefogás megvalósítására. Szépirodalmi anyaga is értékes: külföldön élő és hazai szerzőktől — Illyés, Radnóti, Móricz, Komját Aladár — valamint neves külföldi íróktól, a világirodalom, és a szovjetirodalom legnevesebb képviselőitől közölt írásokat.