AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között

A második emigrá­ciós hullám idején hir­telen felszökken a Szov­jetunióban megjelent magyar könyvek száma és a sok figyelemre méltó politikai és szép­irodalmi kiadványon túl néhány teljesen újat hyújtó, kiemelkedő alko­tás születik. Ide soroljuk Lengyel József Visegrádi uceú, Kiss Lajos Vörös város és Illés Béla Ég a Tisza, című regényeit, melyek témája közös: az 19Í9-es magyar pro­letárdiktatúra. Ezekben az években jelentek meg a Szovjetunióban Kahá­na Mózeá, Karikás Fri­gyes, Madarász Emil, és Zalka Máté írásai is. A második világhá­ború kitörésével a Szov­jetunióban élő magyar emigráció irodalmi tevé­kenységének arculata átalakul. Míg a korábbi évek irodalmi termésé­nek tematikája főként az 1919-es Tanácsköz­társaság, s ezen kívül az új szovjet államban folyó óriási mértékű építőmunka alkotta — a negyvenes évek­ben előtérbe lépnek a honvédő háború eseményei, a nácik által megtámadott ország problémái, a szabadságért, függetlenségért, a békés építőmunkáért folytatott harc. Az írók tollúkat e harc szolgálatába állítják. Egymás után látnak napvilágot a verskötetek, antológiák, mint Gábor Andor Összegyűjtött versei, Balázs Béla több munkája, köztük például a Tábortűz vagy a Repülj szavam!, Fái István Hátországi karcolatok. Két alapvető elméleti munka megjelenéséről is számot ad­hatunk 1944-ből. Ekkor jelent meg Révai József Kossuth Lajos, valamint Lukács György írástudók felelőssége című tanulmánya. Jelentős könyvkiadói vállalkozások illetve sorozatok éltek a Szovjetunióban: az Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, a /Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások Kiadó­vállalata, illetve a Sarló és Kalapács könyvtára, valamint a Sarló és Kalapács kis­könyvtára, mely külön szépirodalmi és külön politikai sorozatokat bocsátott ki. 491

Next

/
Thumbnails
Contents