AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között

bizonyos történelmi események vízválasztóként jelentkeznek a külföldre szakadt írók és művészek további tevékenységében. Érzékletesen támasztja ezt alá a Szovjetunió-heli magyar emigráció. A magyar emigránsok úgynevezett első hulláma az októberi forradalom idején illetve az első világháború befejezésekor tetőzik. Mint ismeretes, a magyar hadifoglyok szép számmal ismerkedtek meg annakidején a szocializmus eszméivel és sokan közülük nem is tértek vissza Magyarországra, hanem a Szovjetunióban telepedtek le. Ez ad magyarázatot arra is, hogy a két világháború közötti időszakban a Szovjetunióbeli emigrációban megjelent magyar periodika termés nagyobbik része erre a korai időszakra esik. Összesen mintegy negyven magyar nyelvű lapról van tudomásunk, ezekből tizenöt a húszas évek elején jelent meg s mindegyikük politikai jellegű volt, a történelem követelményeinek megfelelően. Néhány cím közülük: Vörös Újság, Világforradalom, Forradalom, A magyar kommunisták lapja, Roham, III. Internacionálé. A második nagy emigrációs hullám a harmincas évek elejétől viszi más országok emigráns íróival együtt a magyarokat is a Szovjetunióba. Ez azzal motiválható, hogy a baloldali írók eleve a szocializmus országába kívánkoztak, példaképnek tekintették, komoly érzelmi szálak fűzték hozzá. Ezt a motívumot kiegészítette az a tény, hogy a harmincas évektől kezdve tömegesen menekülésre kényszerültek hazájukból vagy a befogadó országokból. Ebben a korszakban két irodalmi-politikai lap kerül kiadásra a Szovjetunióban, előbb a Sarló és Kalapács, majd a sokkal jelentősebb Új Hang, mely 1938 januárjától 1941 júniusáig jelent meg Moszkvában s ma már az 1919 utáni magyar kommunista emigráció legkiemelkedőbb irodalmi lapjaként tartják számon. Amellett, hogy a lap munkatársi gárdájának magva az ottani emigrációból került ki, az Új Hang, széles látókörénél fogva a háború éveiben összefogta szinte az egész európai magyar kommunista szellemiséget. Első szerkesztője Barta Sándor volt, majd Gábor Andor került a szerkesztőbizottság élére. A lap főmunkatársai között olyan neveket találunk, mint Balázs Béla, Bölöni György, Fabry Zoltán, Forbáth Imre, Lukács György, Madzsar József, Révai József. „A folyóirat teljes anyagát — különösen annak történeti tanulmányait — figyelembe véve megállapítható, hogy az Űj Hang nyilvános színhelye volt ama antifasiszta, népi demokratikus politikai irányvonal kialakulásának, amely előkészítette hazánk felszabadulás utáni fejlődése problémáinak elvi megoldását." — írja Illés László.

6 Közvetlenül a háború befejezése előtti időszakban, 1944 szeptemberében indult a Magyar Újság, melyet a hadrakelt Vörös hadsereg politikai osztálya adott ki. Főszerkesztője Illés Béla volt, a szerkesztési munkát Kassai Géza látta el. Ami a Szovjetunióbeli magyar emigráció könyvkiadási tevékenységét illeti, az mind számban, mind színvonalban kiemelkedő jelentőségű. A két világháború közötti korszakban mintegy százötven magyar nyelvű könyv megjelenéséről vannak adataink, ezeknek körülbelül egyharmad része jelent meg a korai években, 1920 táján. Az ekkor kiadásra került magyar könyvek egytől-egyig politikai jellegűek — szépirodalmit nem találtunk közöttük. Ezt a kor követelményei magyarázzák. Kun Béla, Varga Jenő nevével találkozunk az ebből az időből származó brosúrákon, továbbá a kevéssé ismert, Rudnyánszky Endre egy-egy gyújtószellemű, eredeti stílusú, erőteljes könyvével, mint például a Mit akarsz a lengyel fronton?, vagypedig a Képeskönyv Horthy or szagról. Ugyancsak jelentős volt az e korbeli Forradalmi írások sorozat, melynek csak néhány darabja található meg az Országos Széchényi Könyvtárban. 490