AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Grillparzer Magyarországon (Születésének 175. évfordulójára)

Ahnfrau, sorstragédia: és erősebb lehetőséget sejtet, mint amekkorának Franz Grillparzert többi, igen hatásos és igen jól fésült, spanyol és görög klasszikus hatásra valló darabjai alapján látja a mai közönség". Néhány évvel később Juhász Andor már az egész Világirodalom élettörténete összefoglalására vállalkozott; ebben a grillparzeri eszmét távirati stílusban igyekezett megfogni: a német végzetdrámával kapcsolatban megjegyzi, hogy „a főtémák ugyanazok, mint Franciaországban, csak német alaptónussal, a Burggraves német lovagvilága, csak elidealizálva (Kleist), Spanyolország tüze, csak eltestetlenítve (Die Jüdin von Toledo), az erotikától megfosztott, földöntúlivá kopasztott szerelem (Des Meeres und der Liebe Wellen) a hűség (az ember testétől elválasztott, eszmévé disztillált Bánk bán, ugyancsak Grillparzer Ein treuer Diener seines Herrenjében.)" 1931-ben jelent meg Szemző Piroska Német írók és pesti kiadóik a XIX. században (1812—2575J" c. gondos előmunkálat alapján készített disszertációja a Német Philólogiai Dolgozatok sorozatának 46. füzeteként. Ebből értesülünk Grillparzernek magyar szerkesztőkkel és kiadóval folytatott — inkább negatívnak tekinthető — kapcsolatáról. Az író négy művének megjelenéséről szerezhetünk így tudomást: „Büntetés nélkül hozta egy pesti német szépirodalmi folyóirat, a Pannónia Grillparzer költeményét, Die Ruinen des Campo Vaccino in Rom melyet az osztrák cenzúra az Aglaja nevű bécsi zsebkönyvből eltávolított... A költemény finom elégikus hangulatokból fakadt Grillparzernek egy olaszországi útja alkalmával. Ihletője az elmúlás gondolata, mely erőteljes hangon jut kifejezésre . . . Grillparzernek még egy költeményével találkozunk a Pannoniában: Berthas Lied in der Nacht. Csupa zene ez a kis költemény, melyet szinte ritmusa predesztinál altatódallá. Ez is utánnyomás". Mindkét verset a költő engedélye nélkül közölte a folyóirat szerkesztője, a kalandor hírben álló gr. Festetics Károly Albert. Ezért sem lehetett elég bizalma Grillparzernek az új folyóirathoz. Egyébként Die Ruinen c. versének a Pannónia 1820-as második évfolyamában való közlése magára vonta a könyvvizsgálók figyelmét, mert az Aglaja példányait elkobozták. Később, „amiért Festetics hiába küzdött, Mailáth [János]nak sikerült Grillparzert az Irisnek megnyernie". Először 1840-ben közöl a Weh'' dem, der lügt c. vígjátékból egy hatásos monológot. Azonban nem ez tette Grillparzert az Iris olvasói számára felejthetetlenné, hanem a Der arme Spielmann c. novellája, mely 1847-ben jelent meg az almanach új folyamában. Egyébként Hieronymus Lorm osztrák író egyik levelében céloz arra, hogy miként kerülhetett az Irishe Grillparzer klasszikus elbeszélése: „Damals hatte man in Ungarn, bei aller Pflege der eigenen Nationalität doch noch das Gefühl der hohen Wichtigkeit der deutschen Literatur für die Unterstützung des nationalen Zweckes. Bedeutende Deutschösterreichische Schriftsteller, ich nenne nur Betty Paoli und Adalbert Stifter hatten an Gustav Heckenast ihren ausschlieslichen Verleger. Auch das Taschenbuch «Iris» zog unter seiner intelligenten Redaktion die vornehmsten deutschen Literaturkräfte an sich, so dass es damals mit der Geltendmachung deutschen Geistes in Pest besser beschaffen war, als in Wien." így lett Grillparzer — Adalbert Stifter mellett — az Iris legjelentékenyebb munkatársa. Az almanach kiadója, a kiváló Heckenast Gusztáv „szerette volna Grillparzer összes műveit értékes kiadványainak sorába felvenni, ... amikből három fajta kiadást tervezett", az író „azonban, aki akkor meglehetős visszavonultan élt, s a kiadók minden hasonló kísérlete elől elzárkózott", hamarosan meghalt és műveinek szerzői jogutóda a 404