AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Maróthné Jeremiás Éva: Egy perzsa evangéliumfordítás az OSZK Kézirattárából

főként két tényező határozta meg: egyrészt az egyre jobban szükségessé váló katonai összefogás a török ellen, másrészt a kereskedelmi utak biztosítása Európa ill. India felé. A közös összefogást az európai uralkodók nevében VIII. Kelemen pápa vetette fel 1592-ben I. Abbászhoz írt levelében: „Quantum nobis iniuriam, quantum Arabis, Graecis, Germanis, Pannonibus cladis intulit ? ... Putavimus igitur in communi causa esse etiam consilia communicanda atque opes conferendas ad illám pestem opprimendam."

8 A sah válaszul követet küldött 1595-ben Rómába és diplomáciai követeket, szerzeteseket kért a pápától, megígérve, hogy országában lehetővé teszi a kereszténység szabad hirdetését. A pápa a mezítlábas karmelita rend itáliai kongregációjára bízta a perzsiai missziót. 1604-ben indult el az első három karmelita szerzetes és 1607 őszén érkeztek meg Iszfahánba, az akkori fővárosba.

9 őket hamarosan más szerzetesrendekhez tartozó misszionáriusok is követték, mind más-más ország képviseletében, így Portugáliából augusztinusok, Franciaországból kapucinusok, majd nem sokkal később német jezsuiták is. A szerzetesek hittérítő munkájukat kezdetben a mohamedán lakosság, az itt nagy számban élő különböző keresztény szekták (nesztoriánusok, jakobiták, mandeusok) és a keleti egyházhoz tartozó keresztények (örmények, grúzok) között folytathatták. Tényleges eredményeket azonban csak az utóbbi kettőnél érhettek el. A muzulmán lakosság között missziós munkájukat lehetetlenné tették kezdetben a nyelvi nehézségek, később pedig az aposztata mohamedánok kegyetlen megbüntetése. Nehezítette helyzetüket még az is, hogy I. Abbász kezdeti toleráns politikáját később, a török felett aratott győzelmei után, amikor európai szövetségeseire már nem volt rászorulva (egyébként sem látta sok hasznát a szövetségnek), a misszionáriusokkal kevésbé volt elnéző. Már az első Perzsiába küldött szerzetesek Rómába írt levelei rámutatnak a keleti missziók egyik legfontosabb problémájára, a nyelvi érintkezés kérdésére. Eredményes munkájuk feltétele volt, hogy a klasszikus hagyományokon nyugvó irodalmi nyelv, az udvar nyelve mellett megtanulják és használják az ebben az időben ettől nagymértékben eltérő népnyelvet, a „bazárok" nyelvét. Ezért szorgalmazták, hogy állítsanak fel Rómában egy szemináriumot a keleti misszióba készülő szerzetesek számára.

10 A tanítandó tárgyak közé elsősorban keleti nyelvek (arab, perzsa, török, örmény) tartoztak. Hogy a római szemináriumot ellássák megfelelő könyvekkel (szótárakkal, nyeltanokkal, fordításokkal) és saját szükségleteiket is kielégítsék, már az 1600-as évek elején megszületnek az első fordítások, elsősorban biblia- és koránfordítások, apologetikai művek

11

. Az ebből a századból származó részben kéziratos, részben nyomtatásban megjelent terjedelmes anyag igen jelentős az újperzsa nyelvtörténet és lexikográfia szempontjából. A könnyebb kezelhetőség kedvéért ugyanis sokszor átírták a perzsa szavakat vagy szövegeket a latin abc betűivel is, mely az arab betűs perzsa írással ellentétben jelölte a perzsa nyelv egyes instabil magánhangzóit, így ezek a szövegek segítséget nyújtanak a klasszikus perzsa nyelv (X. századtól) és a ma Teheránban beszélt nyelv között végbement folyamat rekonstruálásához (klassz, ä > mod. a; klassz. i>mod. e; klassz. ű>mod. o). Az anyag lexikális jelentőségét az adja, hogy a korabeli népnyelv szókincsét tartalmazza, bár perzsa nyelvterületen már aránylag korán, a XI. századtól kezdve készültek farhangok, de ezek többnyire irodalmi szövegek nehezebb vagy archaikus szavait magyarázták. Már T. Hydenak a História religionis veterum Persarum c. 1700-ban megjelent munkája (a londoni polyglott bibliával

12 összefüggésben) felveti azt a gondolatot, hogy a far394