AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Maróthné Jeremiás Éva: Egy perzsa evangéliumfordítás az OSZK Kézirattárából

Egy perzsa evangéliumfordítás az OSZK Kézirattárában MARÓTHNÉ JEREMIÁS ÉVA Az OSZK Kézirattárában található keleti (arab, perzsa, török) kéziratok első tudományos vizsgálatát Goldziher Ignác végezte el a múlt század végén, Fraknói Vilmosnak, a könyvtár anyagának tudományos feldolgozását szorgalmazó igazgatása alatt.

1 A Magyar Könyvszemlében megjelent rövid ismertetésben a XXIX. számmal jelzett, a Jankovich gyűjteményből származó perzsa evangéliumfordításról (Quart, pers. 4) csupán néhány soros megállapítás olvasható, mely szerint a kézirat „. . . korát biztosan meg nem határozhatjuk. Sem az írás jelleme, sem a szöveg nem nyújt eziránt tájékoztatást." Bár ez a megállapítás egy kiváló sémi filológustól származik, mégis érdemes a kéziratot közelebbről szemügyre venni. A 162 x 135 mm méretű, vízjel nélküli keleti papirosra írt kézirat eléggé rongált állapotban kerülhetett az utolsó tulajdonos birtokába. Mindenesetre a XIX. sz.-ban újrakötötték (félbőr kötés) és elől 9, hátul pedig 17 előzéklappal látták el. Az újrakötéskor a könyvtestet erősen körülvágták, aminek a margináHs glosszák egy-egy betűje áldozatul esett. Az utolsó előzéklap verzóján találjuk a XIX. sz.-ból származó latin címet. Alatta és még a kézirat több lapján Jankovich Miklós tulajdonbélyegzője látható. Mai lelőhelyéről a Nemzeti Múzeum régi bélyegzője (Ex Museo Hungarico) tanúskodik. Az evangéliumok szövege 223 folióra terjed, az elejéről Máté 1,1—21 versek, a végéről pedig János 21,15—25 versek hiányzanak. A leveleket nyomtatott foliószámokkal látták el, azonban a 23—24., 36—37. és 200—201. foliók között egy-egy levél számozatlanul maradt. Az írástükröt (142x80 mm) tollal húzott vékony aranykeret fogja körül. A kereten belül minden oldalon 11 sor kapott helyet. A fejezetek elé rubrummal írt rövid tartalmi összefoglalókat külön is bekeretezte a scriptor, ezzel egyvonalban a fejezetek számát a külső margón is jelezte. Piros tintával jelölte még az írástükör felett az evangélista nevét és a fejezetek számát, valamint a szövegen belül a Jézus (a Messiás) nevet. A szöveg olvashatóságát az utolsó és az első lapokon található vízfolt és szennyeződések nem befolyásolták. Az utolsó levél sérült sarkát, feltehetőleg az újrakötéskor, az előzéklappal megegyező papírral kiegészítették. A gondos, szép írás feltehetően perzsa iskolában tanult kalligráfus munkája. Az írástükör külső szélén két kéztől, kb. a XVIII. sz. második feléből származó glosszákat találhatunk. Az első glosszátor egy-egy perzsa szó mellé annak latinbetűs átírását, olasz, görög vagy török fordítását (sokszor mindhárom nyelven egymás mellett) adja. A másik glosszátor a perzsa szó latinbetűs átírását leg392