AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Kecskeméti István: A magyar nemzeti hangfelvételi gyűjtemény ügye

menteni a jelen és a jövő számára. És ez a kataszter-készítés az alapja a lehetőleg teljes állományú nemzeti fonotéka megteremtésének. A második, az előbbihez szorosan kapcsolódó feladat a kataszterbe vett hangdokumentumoknak — közöttük elsősorban a régi és ritka hangfelvételeknek — eredetiben vagy másolatban való megszerzése, állományba-iktatása. A nemzeti fonotéka, mint felügyeleti szerv, ellenőrzési jogot gyakorolna az ország valamennyi, hangfelvételeket őrző köz- és magángyűjteménye fölött, azok tulajdonjogának teljes épségben-tartásával. Ez az ellenőrzési jog lehetőséget biztosítana a gyűjtemények állományának folyamatos vizsgálatára és olyan intézkedések előírására, amelyek elejét veszik a hangdokumentumok állapota további romlásának, addig is, míg a veszélyeztetett hangdokumentum, ill. annak másolata a nemzeti fonotéka állományába kerül. Az országos hangfelvételi gyűjtemény középponti jelentőségű apparátusa az elektroakusztikai berendezés, hiszen ez hivatott a fonotéka gyarapítási, konzerválási és reference-funkcióinak elősegítésére. Segítségével történik a különféle fordulatszámú, ill. sebességű, monaurális és sztereofonikus hangdokumentumok (lemezek, szalagok stb.) átmásolása és a hallgató számára való közvetítése. — A hangdokumentumok megfelelő konzerválását hivatott elősegíteni a klíma-berendezés, amely a szükséges hőmérsékletet és páratartalmat biztosítja a raktárban. A nemzeti fonotéka egyéb funkciói — az előszerzeményezés, a gyarapítás, a feldolgozás, a nyilvántartás és az általános tájékoztatás — alapjában véve megegyeznek a hasonló nemzeti könyvtári munkafolyamatokkal. Az eltérések közül itt csak a következőket említjük. Előszerzeményezési munkájában a hangfelvételi gyűjtemény a hagyományos módokon (prospektusok, gyári és kereskedelmi katalógusok, szakfolyóiratok stb. figyelésén) kívül figyelemmel kísérné a nemzeti hangfelvételi kataszter adatait s a külső intézmények (pl. a Magyar Rádió) ún. selejtezési listáit, bejelentéseit. A lehetőségekhez képest folyamatosan figyelné — rádióújságok alapján — a bel- és külföldi rádióműsorokat, hogy mód nyíljék előreláthatólag egyébként megszerezhetetlen, jelentékeny hungarika-produkcióknak a rádióból történő átvételére és archiválására. A gyarapítás munkája is eltérne némileg a hagyományos könyvtári dokumentumokétól. A szokásos műveleteken (egyedi naplózás, jelzetelés) kívül az állománybavétellel egyidejűleg kerülne sor a hangfelvételeknek törzslappal való ellátására. A törzslap tartalmazná a hangfelvétel jelzetét, az állománybavétel napját, később a lejátszások dátumait és a lejátszó munkatárs aláírását; lemezek, hengerek esetében a szalagra, ill. lakklemezre történő átjátszás dátumait, továbbá a hangátvevő szalag jelzetét. Itt kell megjegyezni, hogy célszerű lenne minden hanglemezt az első használatbavételkor a hangfelvételi gyűjtemény használati tekercsére átjátszani. Tilalom fűződnék a hangszalagra átjátszott lemez közvetlen használatba vételéhez; helyette már csak a használati tekercs igénybevétele lenne -engedélyezett. A felvázolt néhány részfeladatból is kitűnik, hogy egy ilyen komplex igényű, rendkívül kényes dokumentumokkal sáfárkodó országos intézménynek — melynek a nemzeti könyvtáron belüli önálló munkaszervezeti szükségességét ezekutan talán nem kell részletesen indokolni — raktározó, dokumentációs, gyarapító, feldolgozó, tájékoztató, auditív-szolgálati, konzerváló és karbantartó munkatársakra van szüksége. Ehelyütt nem a létszám, hanem a munkakörönkénti kvalifikációk 362