AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Bereczky László-Faragó Lászlóné: A feldolgozó munka időelemzése az OSZK Könyvfeldolgozó Osztályán

nyes művek a tanulságosak, hogy ti. melyek azok a tényezők, amelyek az átlagon felüli feldolgozási időt igényük. Összegezve a fenti címleírások jellegzetes vonásait, megállapíthatjuk, hogy különösen munkaigényesek a sorozatba tartozó, a gyűjteményes, többkötetes előzményekkel rendelkező művek. A különböző katalógusok átnézése mellett a helyrajzi napló útbaigazításaira, gyakran a raktárban az előzmények átnézésére és a már elkészült korábbi címleírások korrekciójára van szükség. Ez utóbbi esetben a cédulák kiemelése és átalakítása is a címleírót terheli. Az új magyar irodalomnál a névkiegészítések jelentenek hosszabb utánjárást, gyakran többszöri telefonálást. A munka igényessége megkívánja a hiányzó adatok — más könyvtárakhoz viszonyítva — még fokozottabb kiegészítését. Névkiegészítésekért, évszámokért, eredeti megállapításokért leggyakrabban a nagykönyvtári katalógusokhoz (British Museum, Library of Congress, Bibliothéque Nationale) kell fordulni. Ezek közül csak az egyik van a címleírók segédkönyvtárában, a többi más helyütt, így igénybevételük — a kereséstől eltekintve is — időigényes. A prominens szerzők, névvariánsok megállapítása a különböző kisegítő nyilvántartások (utaló katalógus stb.) használatát teszik szükségessé, ami szintén további időt vesz igénybe. Végül több ízben szerepel indoklásként, hogy a munkakörülmények nem zavartalanok : pl. egy címleírót egyetlen leírás alkalmával 5 ízben szakítottak félbe különböző megkeresésekkel. A szákozás időigénye A szakozásban szűkebbek az időhatárok — 5 perctől 74 percig terjedőek —, mint a címleírásban. Ennek egyik okát már korábban jeleztük, a mű pontos helyének meghatározása a szakkatalógusban, összehangolása az előzményekkel kevesebb problémát ad, mint a címleírások esetében. A másik, alapvetőbb ok, hogy a szákozás esetében általában nincsenek olyan nagy különbségek a „könnyű" és „nehéz" könyvek között. Jól mutatja ezt az a tény, hogy az egyetlen kirívóan magas 74 perces időigényen kívül a többi maximum 30 perc körüli, s van olyan szakozó, akinek osztályozó munkájában az egyik hónapban 9 perc volt a minimum. A kirívóan magas — 74 perces — időigényt az adta, hogy kumulálódtak a nehézségek: nyelvi (cseh), tartalmi (annak meghatározása, hogy a szerző mit ért „Dunamellék" alatt), és a jelzetalkotási (a „Dunamellék" a szerző által körülhatárolt fogalmának jelzete.) Attól függően, hogy a három fentebb jelzett nehézség közül melyikkel és milyen mértékben találja magát szemben a szakozó, illetve, hogy a problémák együttesen jelentkeznek-e, nő a szákozás munkaigénye. A szakozók a címleírókhoz hasonlóan az elemzés ideje alatt együttesen 231 mű szakozását naplójukban részletesen írták ki. Az átlagon felüli munkaidő igénybevételét az alábbiakban találtuk: — A kevésbé ismert nyelveknél a tárgy meghatározásához nem elég a szótár használata. A nyelvet ismerő kollégát kell megkeresni és segítségét kérni. A kolléga megtalálása ismételt kereséssel jár. — A mű tárgyának meghatározásához, a szerző munkásságának megismeréséhez lexikonok, enciklopédiák, szak-lexikonok és szótárak használata szükséges. Ritkábban jelentkező, de munkaigényes a szerző nemzetiségének meghatározása (Cucelic, Kovacevie szerb vagy horvát-e). 308