AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Bereczky László-Faragó Lászlóné: A feldolgozó munka időelemzése az OSZK Könyvfeldolgozó Osztályán

— Jelzetalkotásban annak megállapítása a példatár alapján, hogy létezik-e az adott témára mai konvenció, ha nincs, akkor a konvenció kialakítása, megvitatása a revizorral és a szakkatalógus illetékes szerkesztőjével. — Előzmények megállapítása, ha kisebb mértékben is, mint a címleíróknál, de gyakran jelentkező feladat, párosulva az előzmény jelzetmódosításának nehézségeivel. Az elemzés eredményeinek összevetése az OSZK vonatkozó normatervezetével Mind a címleírás, mind a szakozás átlag idejében kifejezésre jut a kötelespéldányok emeltebb irányszámának viszonylagos jogosultsága, bár a jelenlegi irányszám, a napi 30 mű feldolgozása mellett egy műre 16 perc jut, amely felmérésünk szerint a címleírásnál kevés (havi átlag 15.6—19.5 pere között váltakozik), a szakozásnál elegendőnek mutatkozik (15,02—15,08 között). Az egyéb művek leírásához és szakozásához a megállapított irányszám, a napi 25 mű 19.2 percet jelent, ez kevésnek bizonyul, mert a címleírásnál 14.3—20.5 perc közti havi váltakozást mutattunk ki, a szakozásnál pedig 19.1—22.6 percet. Tanulságok és következtetések Az elemzés egyik legértékesebb eredménye az előkészítő munka során végrehajtott munkamozzanatokra bontás volt. Tisztázódott, hogy mit értünk az egyes munkafolyamatokon, egyértelművé vált a terminológia. A különböző normatívák csak így vethetők össze, mert, ha az egyik könyvtár a címleírás irányszámába beleérti, hogy 40 féle katalógus számára kell cédulát kijelölni a címleírónak, míg a másik nem terheli ezzel a címleírást, akkor világos a teljesítményben mutatkozó eltérés, még ha a minőségi követelmények azonosak is. Az elemzés lefolytatása után pontos képet nyertünk arról, hogy az egyes munkamozzanatok mennyire munkaigényesek és melyek azok, amelyeket a munkafolyamatból ki lehet emelni és célszerűbb másutt és mással végeztetni. Egzakt alapon kimutat hatóvá és mérhetővé tette pl. a segédapparátus elhelyezéséből adódó teljesítménygátló tényezőket. Ugyanakkor a vizsgálat igazolta, hogy önmagában nem állapítható meg egy adott irányszámról, hogy laza, vagy feszített teljesítményt takar. A katalogizálásban megkívánt igényesség foka, amit a segédapparátus igénybevétele mutat ki, a törzs- és kiegészítő munkamozzanatok aránya, valamint a kettő összegének viszonya a munkakörön kívüli egyéb munkákkal, a segédapparátus elhelyezése és a munkakörülmények együtt vizsgálva adják meg a lehetőséget a teljesítmény értékeléséhez, a szükséges intézkedések megtételéhez, hogy a teljesítmény növelhető legyen. Ez pedig a fentiek alapján elsősorban munkaszervezés kérdése. Az elemzés alapján megállapíthatjuk, milyen munkamozzanatokat lehet máshová telepíteni és ez hány százalékkal növelné a teljesítményt. Differenciált, a feldolgozott művek típusa szerint kidolgozott összetett munkanormák megállapítására véleményünk szerint a jelen elemzés alapján nem lehetett módunk. Szorosabb összefüggést a típus és a feldolgozott könyvek időigénye között általánosságokon túlmenően nem tudtunk kimutatni, de erre a mérés időszaka alatt feldolgozott könyvek mennyisége és összetétele sem volt alkalmas. A kérdésre azonban érdemes lenne visszatérni, ha könyvtárunkban ismét nagyobb mennyiségű, főleg rekatalogizálandó mű kerülne feldolgozásra. 309