AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Bereczky László-Faragó Lászlóné: A feldolgozó munka időelemzése az OSZK Könyvfeldolgozó Osztályán

Az egyes törzsmunkamozzanatok időigénye A táblázat azt mutatja, hogy az egyes munkaműveletek mozzanatokra bontása jól sikerült, hiszen a címleírás „egyéb" jelentésű 15. kódjele alatt csupán két ízben szerepel időjelölés (egyszer a törzsmunkamozzanatok összegének 2%-a, egyszer pedig 19%-a), a többi idő a kijelölt munkamozzanatok rovatában elhelyezhető volt. A szakozás törzsmunkamozzanatainak „egyéb" rovatát nem is kellett felhasználni. A címleírásban a 2. és a 3. kódjelű munkamozzanat (behasonlítás a katalógusokban, a mű előzményeinek felderítése stb. a még hiányzó adatok megállapítása segédkönyvek alapján) és a 11. (a címleírás megszerkesztése) a legidőigényesebb feladatok, míg a szakozásban a 3. és a 6. rovat, a mű tárgyának meghatározása és a szakrendszerben való elhelyezése adja a munka zömét. A katalogizálás, illetőleg az osztályozás kapcsolata a katalógusokkal tükröződik ebben mind a címleírásnál, mind a szakozásnál. A címleírás akkor helyes, ha a leírt művet egzakt helyére juttatja a betűrendes leíró katalógusban. A leíró katalógus funkciója és szerkezete nem teszi lehetővé, hogy a címleírás ne a pontos helyére indikálja a leírt művet. A szakkatalógusban csak a keret adott az osztályozásra kerülő mű elhelyezésére, különösen a csoportalkotás elvét érvényesítő katalógusszerkezet mellett. Végső soron mind a mű tárgyának megítélésében, mind a jelzetalkotásban nagyobb szerep jut a szubjektív megítélésnek, anélkül, hogy hibás szakozás jönne létre. A címleírás munkaigényes pontjai külső körülmények, leginkább a kutatás függvénye, a szakozásban inkább a szakozó képességeinek, tudásának és gyakorlatának függvénye a ráfordítás. Természetesen a címleírásban is jelentős szerepe van a szakismeretnek, tapasztalatnak, de a feldolgozás időtartamát mégis jobban befolyásolja a keresett adat fellelésére fordított idő, innen a nagyobb szóródás a minimális és maximális ráfordításban. Érdekes megfigyelni, hogy míg a címleíróknak alig volt szükségük szótározásra (4. kódjel), addig a szakozók átlagban a törzsmunkamozzanatokra fordított idő közel 10%-át fordították szótárban való keresésre. Ezt az eltérést a két munka eltérő jellege indokolja: a külső formai elemek leírása, melyhez néhány idegen nyelvű szó ismerete elegendő és a belső, tartalmi igényű feltárás. A címleíróknál valamennyi (összesen 15) törzsmunkamozzanat elvégzésére időt szánt valamelyik címleíró, a szakozók a már eleve kevesebből (összesen 11) is csak 9-ben jelöltek eltöltött időt. A címleírások időigénye A címleírásban egy mű legrövidebb feldolgozási ideje 3 perc volt, a leghoszszabb 243 perc. Ez utóbbi azonban egy analizálásra kerülő mű volt, s így nem lehet teljesen mérvadó. Az analízis nélküli könyveket figyelembe véve, a legtöbb ráfordított idő 117 perc volt. A vizsgált időszakban a címleírók együttesen 185 címleírást külön naplóban vezettek, részletesen leírva a címleírásban jelentkező problémákat és azok megoldására tett intézkedéseket. A kiválasztás mechanikus volt, minden indított sorról 2 mű. A feldolgozás ideje 6 perctől 117 percig terjed. Számunkra a munkaigé20* 307