AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

III. Az OSZK munkáiból - Batári Gyula—Fallenbüchl Zoltán: A Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusa tájékoztatásai a statisztika tükrében

ódus pozitív válaszai már 50% felett vannak. Itt tanulságos összehasonlításokat tenni a Könyv KC kimutatásainak azonos periódusaival

4

, ahol a kimutatott pozitív válaszok a négy korszakban az 1900—1944 közötti periódus kivételével 50% alatt vannak. Természetesen arra kell rámutatni, hogy a folyóiratbázis szűkebb, mint a könyveké, tehát ezért valamivel könnyebb kielégíteni az igényeket, mint a könyveknél., és amellett a folyóirat nem csupán egy adott számot vagy kötetet képvisel, hanem hosszú éveken sőt évtizedeken keresztül létezhet. Sokszor a kutató nem egy körülírt szám és év után érdeklődik, hanem csupán általában az adott folyóirat után. Ez a körülmény is elősegíti a folyóirat- felvilágosítás általában magasabb hatékonyságát. Aránylag jó szerzeményezési politikát jelez az a tény, hogy az 1945 utáni információknak mintegy 62%-a pozitív. A keresett folyóiratok megjelenési év szerinti megoszlása: 1800 előtti 0,4% j 1801-1900 9,9% >43,8% 1901-1944 33,5% J 56,2% 100,0% Először is arra kell felhívni a figyelmet, hogy az 1945 előtti információk száma közel 44%. Ez frappáns válasz arra az általában műszaki könyvtáros és dokumentációs körökben és kevésbé természettudományos szakterületen elterjedt és megrögződött véleményre, hogy általában a műszaki természettudományos folyóiratoknál csak az utolsó négy-öt év anyagának van jelentősége és értéke. Ebből következik az a körülmény, hogy nagy és kisebb műszaki könyvtárak egyaránt igyekeznek valamilyen formában „megszabadulni" régi anyaguktól (selejtezés, kiajánlás, átadás stb.). Itt rá kell mutatni arra, hogy a természettudományos, műszaki és orvostudományi információk az egésznek mintegy 72%-át teszik ki. Tehát, ha az 1945 előtti természettudományos, műszaki és orvosi folyóiratok jelentős részét selejtezik vagy kiajánlják, vagy más könyvtáraknak átadják, akkor ezt az anyagot a gyakorlatban kivonják a forgalomból, és kutató csak hosszú idő után, külföldről tud hozzájutni a kért folyóirathoz, de az is előfordulhat, hogy beszerzésük teljesen lehetetlenné válik. Az 1800 előtti tájékoztatások az egésznek csupán 0,4%-át alkotják. Lényegesen jelentősebb az 1801—1900 közötti korszak információinak a részesedése: mintegy 9,8%. Ez, a lényegében 10% jól mutatja, hogy a XIX. század anyagát nem lehet egyetlen szakma szempontjából sem nagyvonalúan „holt anyagnak" nyilvánítani. Ha a magyar anyagot is nyilvántartaná a KFKK, akkor ez a százalékarány még magasabb lenne. Azonban a régi anyag igazi jelentőségét az 1901—1944 közötti évkor 33,5%-os aránya mutatja ki a legjobban. Ez az abszolút számokban is igen nagy mennyiség (2 hónap alatt 856 információ) jelzi, hogy a könyvtárak kötelessége a régi anyag megőrzése, hozzáférhető formában. Egyetlen szakterületnek sincs joga régi folyóiratanyagát teljesen elavulttá nyilvánítani. Természetesen igen sok területen nyitott kapukat döngetünk, mert a gyűjtemények őrzőinek jelentős része lelkiismeretesen vigyáz régi anyagára, ugyanis tudják, hogy tudománytörténeti szempontból nincs elavult folyóirat. A figyelmeztetés nem is ezeknek szól. A KFKK gyakor1945 utáni Összesen . 294