AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)
II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye
tása mutatkozott. Ez kétféle forrásból is biztosította rendszeresen az anyaggyűjtést. Egyrészt a postai forgalomból kitiltott és emiatt lefoglalt sajtótermékeket (melyeknek jegyzékét 1919-től a Postai és Távirda Rendeletek Tára közölte) a megállapodás értelmében a Postavezérigazgatóság lezárt zsákokban juttatta el a könyvtárba. Másrészt a Belügyminisztérium és a rendőrkapitányságok a különféle perek és elfogatások során elkobzott „tiltott nyomtatványokból" egy-egy példányt szintén biztosítottak a Széchényi Könyvtár számára. 31 Ugyanígy beszolgáltatta az Ügyészség a terjesztésre nem engedélyezett művek cenzori példányait is. Végül pedig a Honvédelmi Minisztériummal történt megállapodás jogot biztosított a Szovjetunióból hazatérő hadifoglyoktól elkobzott magyar nyelvű nyomtatványok megszerzésére.^ E jól működőnek tűnő szervezet kialakítása azonban kezdetben sok levelezést, tárgyalást igényelt. Az Irattár aktái őrzik nyomát annak a számtalan feljegyzésnek és kérelemnek, melyet a könyvtár, a már idézett 100 334/fk. II. 919. sz. köriratra való hivatkozással a különböző hatóságokhoz intézett. Mert a hatóságok beszolgáltatásai, úgy látszik, nem történtek minden esetben — különösen eleinte — spontán, a könyvtár, maga is figyelemmel kísérve a politikai eseményeket, időről időre kénytelen volt reklamációval élni. Egy példa erre 1922. szeptember 25-én a főkapitányhelyetteshez címzett levél azzal a kéréssel, hogy „a legutóbbi napokban leleplezett bolsevista szervezkedéssel kapcsolatban lefoglalt agitációs nyomtatványok, különösen a Kommün és az Ifjú Munkás czímű lapok egy-egy példányát megszerezhessük.. ." 33 A hivatalos úton történő gyarapodás mellett a belföldi vétel száma elenyésző volt. Az eladó személyét a rendelkezésünkre álló források (irattári anyag, növedéknapló) általában ritkán nevezik meg. A politikai okokból személyüket titokban tartó gyűjtőknek ezt a kívánságát a könyvtár is tiszteletben tartotta, jól tudván, hogy csak ezzel nyerhetők meg anyaguk felajánlására. A legnagyobb arányú vétel Bánóczi Dénes gyűjteménye volt. Bánóczi, könyvtárában elsősorban a bécsi, müncheni, berlini emigráns irodalom termékeit gyűjtötte egybe, könyveket, hírlapokat és kisnyomtatványokat egyaránt. A Széchényi Könyvtár proletárgyűjteményének növedéknaplójában 1925-ben szerepel elsőízben névszerint 193 nyomtatvánnyal, de — mint a könyvek névbejegyzéséből kitűnik — őt rejti már az 1924 derekán az a „vétel meg nem nevezett személytől" forrással jelölt több, mint 400 tétel, melyet 296 045,70 korona értékben vásárolt meg a könyvtár. 34 A szórványos belföldi vételi ajánlatoknál rendszeresebb és nagyobb mennyiségű beszerzési lehetőséget jelentett az emigrációs irodalom külföldi vásárlása. Ennek legfőbb lebonyolítója a világháborús gyűjteménnyel kapcsolatban már említett EcJchart Ferenc volt, aki ekkor, mint külügyminiszteri osztálytanácsos működött Bécsben. 1920-tól kezdve nyert állandó felhatalmazást külföldi hungaricumok beszerzésére, valamint jegyzékben megjelölt folyóiratok előfizetésére. 35 És ez a kapcsolata a Széchényi Könyvtárral egészében 1929-ig fennállott. A proletárgyűjtemény vételére fordított teljes összeget, sajnos, adatok hiányában nem tudjuk megállapítani, mivel a jelentések hol a világháborús anyag, hol a Nyomtatványtár kiadásaival összevontan közlik, a külön növedéknapló pedig nem minden esetben tüntet fel vételárat. A beszerzési források között még meg kell említenünk az ajándékok útján történő gyarapodást is, amely mennyiségben a vétellel kb. egyenlő arányban állott. De az ajándékozó személyek nevét többnyire még az eladókénál is sűrűbb 18 Évkönyv 273