AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye

homály fedi, általában „ismeretlen" megjelöléssel vagy mint a könyvtár egyik munkatársának „gyűjtése" kerülnek be a nyilvántartásba. Érdemes egy pillantást vetnünk a proletárdiktatúra-gyűjtemény összgyarapodásának számadataira is. (A vétel, ajándék, és a hivatalos beszolgáltatás részadatait a leltár jelzéseinek hiánya miatt nem lehet külön-külön megállapítani.) 1920 10 218 1928 17 1921 1 714 1929 385 1922 2 207 1930 20 1923 535 1931 177 1924 920 1932 59 1925 800 1933 1423 1926 67 1934 1070 1927 101 A számok érdekesen tükrözik mind a baloldali könyvkiadás lehetőségeinek hullámzását, mind pedig, ezzel összefüggésben, az ellenforradalmi cenzúra erélyének és hatékonyságának változását. Az 1920-ban naplózott egységek a tulajdonképpeni alapgyűjteményt, a Tanácsköztársaság nyomtatványait jelentették. 1921—22-ben még ezeknek hatása érlelődött meg a külföldi emigrációs irodalomban. 1923-tól az ellenforradalom konszolidálódásával párhuzamosan fokozatosan csökken az illegális kiadványok száma és terjesztésük lehetősége, hogy 1930 után, a világgazdasági válság és a munkásmozgalom erősödésének hatására ismét erőre kapjon. Ezt a fellendülést tükrözik az 1933—34-es év számadatai.

36 A gyűjtemény leltári nyilvántartására a már többször említett proletárdiktatúra-növedéknapló szolgált (melyből a fenti adatokat is merítettük). A napló első bejegyzésének dátuma: 1920 április 16, az utolsóé: 1934 október 5. A két időpont között 446 naplótétel alatt 19 713 könyvtári egység (könyv, fénykép, kézirat, aprónyomtatvány, periodika vegyesen) került állományba. Azonban itt is, akárcsak a világháborús anyag esetében, a leltár nem tükrözi híven az állomány pontos képét. Mind a kötelespéldányok, mind a vételből származó dokumentumok olykor kétszer is, az I. vagy II. növedóknaplóba és a proletárdiktatúra-anyag leltárába egyaránt bevezetésre kerültek. Ugyanakkor a proletárgyűjteménybe máshonnan átemelt egyes darabok annak leltári nyilvántartásában gyakran nem szerepelnek. A hatósági beszolgáltatásból származó anyagnak mind a 20—40 példányába leltári bélyegző és naplószám került, melyeket később — két megtartott példányon felül — „duplum venditum" pecséttel hatálytalanítottak, és e példányokat csere céljaira használták fel. De még ilyen nehézkes, nem mindig következetes kezelés mellett is a gyűjtemény gondozása és fejlesztése komoly munkát igényelt. Létesítésekor állandóan 4—5 tisztviselőt foglalkoztatott,

37 sőt időnkint ideiglenes munkaerők alkalmazása is szükségessé vált. (így pl. néhány hónapra a Proletármúzeummal kapcsolatban már említett Szentmiklóssy Sándor is részt vett a munkában.) Az elvégzendő munka két területet ölelt fel: 1. az anyag beszerzése és rendezése, 2. az olvasóforgalommal kapcsolatos tennivalók. 1. Az elrendezés elsődleges szempontja a dokumentumok formai különválasztása volt. A könyvek ezen belül nagyságkategóriák szerint, majd betűrendben kerültek a polcra, követve az akkor még a Nyomtatványtárban érvényben levő ún. müncheni rendszert. Vagyis a proletárgyűjtemény anyaga a szakrendre épülő müncheni rendszer egyik újonnan létesített szakcsoportját alkotta. Ezt tükrözte 274