AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye

A világháborús gyűjtemény gyarapodása a beszerzés ?nódja szerint

9

: vétel csere ajándék köteles példány összesen 1914 6 174 835 1375 8 384 1915 27 351 5880 8376 41 607 1916 19 584 9202 7869 36 655 1917 25 137 7657 5683 38 477 1918 12 656 6790 3940 23 371 1919 7 260 27 2448 1843 11578 1920 1490 60 4917 4553 10 020 1921 1 335 647 1217 109 3 308 1922 1 166 1 2031 153 3 351 Mivel a növedéknapló a különböző dokumentumfajtákat — mint erre a későbbiekben még rátérünk — vegyesen tartotta nyilván, nem állapítható meg külön-külön a kisnyomtatványok, fényképek és hírlapok mennyisége. A könyvek száma majdnem elérte a 15 000-t, de egyrészük már 1922 után, sőt némelyik a 30-as évek elején került állományba. Ugyanis a gyűjtemény fejlesztése — ha lényegesen korlátozottabb mértékben is — de 1918 után tovább folytatódott, ajándékok és hivatalos beszolgáltatások révén. Minthogy 1920-ban a Nemzeti Múzeum vezetősége által kiadott rendelkezés

10 már írásban is rögzíti a kiadások minimumra szorítkozó korlátozását, a vásárlás útján történő gyarapítás szinte lehetetlenné vált. Ezt tanúsítja az egyik magángyűjtőhöz intézett kérelem is, melyben a könyvtár, értesülve a tulajdonos elajándékozási szándékáról, bejelenti igényét arra való hivatkozással, hogy saját erejéből nincs lehetősége gyűjteményének további fejlesztésére.

11 Hasonló indokkal fordultak az eddiginél fokozottabb mértékben a hivatalos hatóságokhoz, így többek között a Külügyminisztériumhoz, a Hadsegélyező Hivatalhoz stb. is.

12 A gyűjtemény felállításakor kitűzött cél, miszerint „ebből a csoportból egy hatalmas könyvtár lesz, melynek anyaga évtizedeken keresztül folyamatosan bővülni fog,"

13 — az 1920-as évek elején már egyre bizonytalanabbá vált. De mindenképpen elismerést érdemel a könyvtár igyekezete, mellyel még éveken keresztül, csekély erejéhez mérten, továbbra is lelkiismeretesen törekedett a már eddig oly tetemes pénzösszeget és nagy munkát felemésztő gyűjtemény viszonylagos teljességének biztosítására. Ereje azonban igen korlátozott volt, jobbára csak a nemzeti könyvtár állományába egyébként is bekerülő magyarországi dokumentumokra szorítkozhatott, a megindított külföldi sorozatok örök csonkaságra ítélve maradtak a polcokon. Még 1920-ban újabb elképzelés merült fel a „könyvtárban létrehozott könyvtár" létjogosultságának indoklására: a Magyar Külügyi Társaság átiratot intézett a Nemzeti Múzeumhoz és a külügyminiszterhez, hogy a világháborús gyűjtemény „szerveztessék tovább kortörténeti könyvtárrá", mely a külpolitikai irodalom gyűjtőhelye lenne.

14 Bár a tervet a könyvtár akkori vezetője, Melich János támogatta, megvalósítására nem került sor. 1922-ben már Melich a Nemzeti Múzeum főigazgatójához intézett jelentésében arról ad hírt, 268