AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye

hogy a párizsi Musée et Bibliothéque de la Guerre „a háború történetére vonatkozó kutatásoknak központja akar lenni", ennek keretében foglalkozik az egész világ, köztük Magyarországi háborús nyomtatványainak gyűjtésével.

15 A francia intézmény lehetőségeivel a magyar Nemzeti Könyvtár az adott korszakban nem kelhetett versenyre, világháborús gyűjteménye fokozatos elhalásra ítéltetett. A könyvtár törzsanyagába beolvadni teljes egészében azonban napjainkig nem tudott. Létét különálló egységként kezdte, a lipcsei Museum für Buchgewerbe und Graphik, valamint a Deutsche Bücherei példáját követve. E két nagyszabású gyűjteménytől eltekintve a többi nyugati könyvtár háborús anyagát az egyes tárak állományába szétosztva rendezte, így azok kezdettől fogva a törzsállomány szerves részét alkották. Az Országos Széchényi Könyvtár a háború nyomtatott emlékeinek gyűjtését kezdetben az akkor még szervezetileg a könyvtárhoz tartozó levéltárra bízta, majd az itt külön kezelt anyag további gondozására 1916-ban már önálló osztályt szerveztek. A munkát eleinte maga a könyvtár igazgatója, Fejérpataky László, később Holub József, Hoffmann Mária, végül Pánity Vukoszáva végezte. Ez utóbbi állította össze a gyűjtemény alapján a világháborús irodalom első nyomtatásban megjelent magyar bibliográfiáját.

16 Az új osztály 1916-tól 1920-ig létezett, akkor beolvadt a Nyomtatványtárba, megőrizve azonban anyagának különállását. Gyarapodását 1915-től külön növedéknapló regisztrálta, melybe megjelenési formára való tekintet nélkül, a beszerzés forrása szerint csoportos leltári számot kapva (de azon belül egyedileg felsorolva) kerültek nyilvántartásba az új szerzemények. Egyes években önálló naplót vezettek még emellett az idetartozó könyvekről külön is, de utalással ezek a teljes gyűjtemény naplójában szintén szerepeltek. Ugyancsak megkapták a világháborús leltári számukat a kötelespéldányok közül átemelt dokumentumok is, tehát ezek valójában kétszer kerültek leltárba. Mint ebből láthatjuk, az állomány leltározásának elvei nem voltak egységesen kidolgozottak és következetesek, a szempontok az évek során többször változtak. A 30-as évek elején pedig már elhelyeztek itt olyan nyomtatványokat is, melyek leltárilag nem tartoztak a világháborús gyűjteménybe; vagyis ennek teljes állományát végül is semmiféle nyilvántartás hűen nem tükrözte. Hasonlóképpen nem tudunk pontos képet alkotni az anyag végleges elrendezéséről sem. A gyűjtés megkezdésekor, 1914-ben kialakított csoportosítási rendszert csak ideiglenesnek tekintették, minthogy a végleges elrendezés majd csak a háború befejezése után, a teljes anyag birtokában történhet meg. Nem áll rendelkezésünkre adat a végleges rendszer felépítésére vonatkozólag, de feltételezhetjük, hogy, ha egyáltalán jelentett is valami változtatást, az első csoportosításhoz hasonló elvekre épült. Ez az ideiglenes rendszer a teljes anyagot 4 főcsoportba és ezeken belül 28 kisebb egységbe osztotta:

17 I. Hivatalos nyomtatványok: 1. Népeimhez, 2. a kormány manifesztuma, 3. mozgósítási hirdetmények, 4. segélyezési, összeírási nyomtatványok, űrlapok, 5. a hatóságok küldeményei megyék, városok szerint rendezve, 5. a székesfőváros háborús nyomtatványai, 7. Horvátország háborús nyomtatványai, 6. a bosnyák-hercegovinai országos kormány és Sarajevo községi hirdetményei stb., 9. a hadikölcsönre vonatkozó nyomtatványok, 10. a tábori posta űrlapjai és postai hirdetmények, 11. veszteséglajstromok. 269