AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)
II. Az OSZK történetéből - Ferenczyné Wendelin Lidia: Az Országos Széchényi Könyvtár ún. világháborús- és proletárdiktatúra-gy?jteménye
Még ha tekintetbe vesszük is, hogy a háborús gyűjtemény feltűnően magas darabszámának javarészét a már említett kisnyomtatványok alkotják, (míg a Nyomtatványtár egyéb tárgyú kisnyomtatvány-állománya szinte kizárólag kötelespéldány útján szaporodott, tehát a vételi darabszámot nem emelte) — még akkor is megdöbbentő aránytalanságot tükröznek az adatok a háborús gyűjtemény javára! Mind a beszerzett darabszám, mind a vételre fordított pénzösszeg 1917-ben •éri el tetőpontját. 1918-ban már mindkét tekintetben visszaesés mutatkozik. Ennek okát a jelentések a háborús nyomtatványok számának csökkenésével magyarázzák. Ez azonban csak az egyik ok. De nem adnak magyarázatot arra vonatkozóan, hogy 1918-ban az előző évinek még így is a felét jelentő könyvtári egység vétele mellett az 1917. évi pénzösszegnek hozzávetőlegesen csak a negyedrésze került kifizetésre. Ugyanis 1917 végéig a könyvtár még képes volt, egyéb beszerzéseinek rovására a háborús anyaggyűjtés adósság nélküli finanszírozására. 1918-ban az egyre nehezedő pénzügyi helyzet és az egyéb anyag vételének aggasztó elmaradásai miatt a háborús megrendeléseknek már csak egy kis hányadát fizették ki azonnal, a többi, adósságként, a következő évekre tolódott volna. 1919. január 1-én pedig, éppen amikor a háború befejeztével az elmúlt évek eseményeinek tudományos feldolgozása és publikálása megkezdődött, az Országos Széchényi Könyvtár valamennyi külföldi megrendelésének végleges lemondására kényszerült. 4 Ezzel egy időben megindultak a tárgyalások az 1918. évi adósságok rendezése érdekében. Az ország háború utáni nehéz anyagi helyzete természetesen a kulturális intézmények, így a Magyar Nemzeti Múzeum dotációján is éreztette hatását, a könyvállomány gyarapításának céljaira 1919-ben rendelkezésre álló mintegy 20 000 korona (szemben pl. az 1914. évi kb. 41 000 koronával) még a legszükségesebb évi kiadások fedezetét sem biztosította. A tartozás pedig, csak a legnagyobb szállítónál, az Árgusnál több mint 27 000 svájci frank (mintegy 1 000 000 korona) volt! Elkezdődött az éveken keresztül tartó levélváltás és tárgyalás a svájci konzulátuson keresztül 5 , valamint Baranyai Zoltán, a Népszövetség mellett működő magyar titkárság vezetőjének közvetítésével 6 a késedelmi kamatokkal egyre növekvő tartozás törlesztése illetve csökkentése tárgyában. Ehhez némi segítséget nyújtottak a világháborús gyűjtemény magyar anyagának, valamint az 1919-ben létesített proletárdiktatúra-gyűjteménynek a duplumai, melyeket a könyvtár két-két példányban adóssága fejében az Argus de la Presse rendelkezésére bocsátott. Az első küldemény 1921 februárban került postára, 472,80 svájci frank értékben. Csepp a tengerben, ha a 27 000 frank tartozásra és az 1922-ben már egyre rohamosabban devalválódó koronaértékre gondolunk! Ez a kilátástalan helyzet késztette a könyvtár vezetőségét arra a lépésra, hogy 1922 márciusában a vallás és közoktatásügyi miniszterhez forduljon kérelmével: vállalja el a Minisztertanács a svájci adósság rendezését, melyhez a könyvtár csupán hadigyűjteménye duplumainak értékesítésével tud hozzájárulni. 7 (A duplumok valutáért történő értékesítésére ugyancsak Baranyai Zoltán kapott megbízást 8 ) így sikerült a háború befejezése után öt esztendővel, 1923-ban végre lezárni a világháborús gyűjtés egyre nyomasztóbbá váló anyagi kihatásait. A békekötés évében a világháborús gyűjtemény 133 519 könyvtári egységet számlált, ez a mennyiség 1922-ig — amíg az anyag különálló naplózása érvényben volt — 176 75l-re növekedett. 267
