AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Kovács Ilona: Olvasóközönség és olvasószolgálat a Széchényi Könyvtárban (1920—1944)

így a kölcsönzéssel kapcsolatos visszaélések arra késztették az intézet vezetőségét, hogy a következő évben szigorú felülvizsgálatot folytassanak e téren.

22 A lebonyolított vizsgálatok során meglehetősen rossz tapasztalatokat szereztek a kikölcsönzött anyag sorsát illetően. Ennek következménye volt az a rendelkezés, mely 1936-ban véglegesen megszüntette az egyéni kölcsönzéseket. „... F. év október havától kezdve a viszonosság és a kölcsönös felelősség elve alapján csak intézeteknek a saját helyiségeikben leendő használatra kölcsönzünk ki olyan műveket, melyeket a budapesti Egyetemi Könyvtár vagy a Fővárosi Nyilvános Könyvtár nem tudott rendelkezésükre bocsájtani. De folyóiratok, hírlapok, olvasótermi és segédkönyvtári kézikönyvek, valamint 1000 P. értéket meghaladó preciósák nem kölcsönözhetők ki. A kölcsönzés iránti kérelmeket általában az Országos Széchényi Könyvtár nemzeti és muzeális jellegének szemmeltartásával bíráljuk el. Magán személyek számára a kölcsönzés megszűnik."

23 E rendkívül szigorú szabályozást a kölcsönzés során észlelt visszaélések, s a rendkívül értékes anyag biztonsága kívánta meg. Szükség volt erre a megszorításra, mert nemcsak hogy a kölcsönzéssel kapcsolatos szigorú előírások, de még a helyenként alkalmazott jogi eljárások sem vezettek komoly eredményre. A könyvtár akkori vezetője Fitz József így jellemezte a helyzetet: „A kölcsönzésben megdöbbentő rossz tapasztalatokat szereztünk. Igyekeztünk a kölcsönzési morált szigorú intézkedésekkel helyreállítani. Olyanoknak, akik megszabott határidőre és reklamálásunk ellenére a kölcsön vitt művet nem szolgáltatták vissza, megtagadtuk a további kölcsönadást és több esetben az 1929. XI. t. c. 46 — 50 szakaszai értelmében a késedelmezők ellen pert indítottunk. Sajnos a bíróságok egyetlen esetben sem hoztak marasztaló ítéletet, és szenvedett kárunkat annyira leértékelték, hogy a pereskedés illuzórikussá vált. 1813 kötetet évek során hasztalanul reklamáltunk, százával vannak kötetek, melyeket 10 — 20 évvel ezelőtt vittek el és nem adtak vissza. A kölcsönzők egy töredéke bevallja, hogy a kivett könyvet elvesztette, hajlandó is volna kárpótlást nyújtani, de gyakran olyan művekről (folyóiratok, sorozatok egyes köteteiről) van szó, melyek egykönnyen nem pótolhatók. A kölcsönzők nagyobb része azonban nem is válaszol a reklamációra. A Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa e tapasztalatok hatása alatt javaslatomra kimondotta, hogy a könyvtár magánszemélyeknek egyáltalán nem kölcsönöz, intézeteknek pedig csak abban az esetben, ha szavatosságot vállalnak, hogy a kölcsönkért művet helyiségükből ki nem adják, és, hogy a kölcsönzési időt betartják. . . Könyvtárunkat — amint ezt az 1934. évi VIII. te. indokolása, is mondja — olyan nemzeti archivumkönyvtárrá óhajtjuk fejleszteni, mint aminő a tisztán praesenskönyvtár jellegű British Museum könyvtára."

24 Természetesen ezek a rendelkezések oly mértékben korlátozták a kölcsönzéseket, hogy annak száma 1939-re már az 1920-as év forgalma alá süllyedt. Úgy látszik azonban még mindig sok probléma adódott. Ezért volt szükséges a 7832/1939 M. E. sz. rendelet kiadására

25

, majd a kölcsönzési szabályzat kidolgozására. Bár minden korábbi törekvés és a miniszterelnökségi leirat is a kölcsönzés teljes kizárását, a kötelespéldányok használatának legkomolyabb megszigorítását követeli, mégis a könyvtár vezetője szükségesnek látta a kölcsönzési szabályzat kidolgozását. A Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsához intézett levelében ezt a következőképpen indokolja: „Könyvtárunk eddig valamennyi használati szabályzata hangsúlyozta ugyan, hogy az Országos Széchényi Könyvtár elvben nem kölcsönző könyvtár, a kivételes kölcsönzésnek azonban mégis helyt adott. E kivételes kölcsönzés folyamán a könyvtárt tekintélyes veszteségek érték, aránylag tekintélyesebb veszteségek, mint a rendszeresen kölcsönző Egyetemi Könyvtárat és Székesfővárosi Könyvtárat. E két intézmény kölcsönzési ügymenetének tanulmányozása arról győzött meg, hogy veszteségeink oka éppen a kivételezés és ennek velejárójaként a szigorúbb és mindenkire egyformán kötelező kölcsönzési szabályok hiánya volt. 16 Évkönyv 241