AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Kovács Ilona: Olvasóközönség és olvasószolgálat a Széchényi Könyvtárban (1920—1944)

lehetőségének külső körülményei komolyan befolyásolták a könyvtár használatát s így az olvasóforgalmat. A kérdés rendezésére részben 1927-ben a nagy költözködések idején került sor. Ez a költözködés elsősorban a körülményeken javított, s az olvasóteremben megnövelte az olvasóhelyek számát, de újabb olvasóteret nem tudott létrehozni. 7 Sikerült viszont jobb elhelyezést biztosítani a katalógus számára és lehetővé vált az olvasótermi kézikönyvtár kibővítése és felfrissítése is. „Az új bútorzat be­állítása lehetővé tette az eddigi kis kézikönyvtárnak körülbelül 30 000 kötetre való kiegészítését. Ez új kézikönyvtár felállítása úgy történt, hogy a gyakrabban használt művek a földszinten, a sorozatos művek, folyóiratok a galérián vannak elhelyezve. A kézikönyvtárról az olvasók által is hozzáférhető helyen, külön könnyen kezelhető, s áttekinthető katalógus áll a kutatóközönség rendelkezé­sére." 8 Természetesen ez az átszervezés még korántsem oldotta meg az olvasószolgá­lat valamennyi problémáját, mert a kutatóhelyeknek az olvasóteremben való el­helyezése, még ha fény, kényelem szempontjából jobb körülmények közé is jut­tatta a kutatókat, a nagyolvasóteremben nem tudta számukra a munka zavarta­lanságát biztosítani. Ezt néhány évvel később fel is vetik és az átszervezési mun­kák árnyoldalaként emlegetik. 9 Mindenesetre ez az átalakítás egészében jelentő­sen hozzájárult a közönségszolgálat színvonalasabb ellátásához. c) A könyvtár nyitvatartásának rendje Az olvasóforgalom alakulását nem kis mórtékben befolyásolta a könyvtár nyitvatartásának rendje. Ezen a téren a könyvtár nemcsak, hogy nem ért el újabb eredményeket, hanem a korábbi állapotokhoz képest visszalépett. 1927-ben ugyanis a nagy átalakítási munkák után a könyvtár délutáni nyitvatartása meg­szűnt. 1926-ig az olvasóterem du. 4-ig állt az olvasók rendelkezésére. 1927-től csupán Y 2 2-ig. 10 Ennek legfőbb oka a könyvtár rendkívül rossz anyagi helyzete volt. „Könyvtárunk a legutóbbi időkig 9 órától délután 4 óráig állott a közönség számára nyitva, azonban a fűtési, világítási és egyéb költségeket a könyvtár költ­ségvetése nem bírván meg, a délutáni nyitásról az akkori vezetőségnek le kellett mondania" — magyarázza ezt a lépést az 1929-es jelentés. 11 Lukinich Imre 1927-ben még bízott benne, hogy ez csak átmeneti megoldás. ő az elkövetkező években már a délutáni nyitvatartás visszaállításán túlmenően az esti olvasószolgálat megszervezését is biztosítottnak látta. Az 1927-es nagy át­alakítási munkálatok valóban meg is teremtették ennek egyik legfőbb előfeltételét: a villanyvilágítás bevezetését. 12 Az anyagi gondok mellett a nyitvatartás megnyújtásának még más akadálya is volt. Az esti nyitvatartástól a Múzeum gyűjteményeinek biztonságát féltette: „.. .A jelenlegi körülmények között a délutáni és esti nyitvatartást az Olvasóte­remhez vezető hosszú útvonal, a sötét folyosón való elrejtőzésés a Magyar Törté­neti Múzeum aranykincseit veszélyeztető besurranások lehetősége akadályozza. A nyitvatartás esetén a nem érdekelt osztályoknak is fokozott őrszolgálatot kel­lene rendszeresíteniök, a könyvtárhoz nem tartozó helyiségeket világítaniuk stb. a nyitvatartás tehát a veszélyeztetettség mellett jelentős költségtöbbletet is je­lentene". 13 1935-ben a könyvtár vezetősége még egy jelentős erőfeszítést tett az utób­238

Next

/
Thumbnails
Contents