AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Wittek Lászlóné: Az Országos Széchényi Könyvtár reformtörekvései a huszas években

rásokról az ún. Opalograph készülékkel sokszorosították, ez azonban megfelelő vegyszer híján nem vált be, élete igen rövid volt a könyvtárban. A racionális elrendezéssel az olvasóhelyek számát is sikerült 72-ről 94-re nö- vélni, s az ablakmélyedések védett asztalait a tudományos kutatók számára fenntartani. A Könyvtár 1927. évi munkálatairól szóló jelentés már az első emelet világításának bevezetését is említi, így az Olvasóterem világítása is — ha még nem is tökéletesen, mert az asztalokra szerelt villanylámpákra csak majd húsz évvel később került sor — megoldódott. Ugyancsak ebben a jelentésben — a nyitvatartás problémája is felmerült. Régi vágy volt a könyvtár délutáni nyitvatartása, eddig azonban a megoldatlan világítás miatt szóba se kerülhetett. A korai zárásnak azonban nem csak a sötétség volt ez egyetlen oka: „. . . mihelyt megoldódik az inspekciós olvasótermi tisztviselő és altiszt kinevezésének eddig anyagi nehézség miatt el nem intézett kérdése"

5 — írja a jelentés, akkor majd tovább tarthat nyitva a könyvtár. A nyitvatartás kérdése még évekig visszatérő téma a könyvtár és a minisztérium között. 1929-ben felmerült a vasárnapi nyitvatartás is — ez ellen viszont Hóman tiltakozott.

6 Általában a múzeumi osztályok — biztonsági okokra való hivatkozással — minden erejükkel a könyvtár estig tartó szolgálata ellen voltak. Visszatérve azonban a müncheni rendszer felszámolására, ezzel egyidejűleg; a könyvtár célul tűzte ki teljes anyagának revízióját, átszámozását és katalogizálását. Ennek végrehajtása a kurrens feladatok mellett olyan óriási megterhelést jelentett a könyvtárnak, hogy nem lehet csodálkozni azon, hogy ezt a tervet csak részleteiben hajtotta végre. A revíziót már 1922-ben megkezdték, hiszen a jelentés szerint: „A folyó munka ellátása mellett megkezdte az intézet a régóta kívánatos revíziót, és az elmúlt nyáron a nyomtatványosztályban három tudományszak revízióját ejtette meg"

7 Ekkor azonban még az átszámozás nem kezdődött. Később már az átszámozással egyidejűleg ejtették meg a megfelelő szak revízióját, de az eredetileg szintén tervbevett hiányok felmérése és azok pótlása ugyancsak elmaradt. Több mint húsz évvel később pótolta a könyvtár ezt a hatalmas munkát, (1952-től kezdve), s hiányzó állományát csaknem 100 000 kiadvány szerzeményezésével egészítette ki. Az 1926-ban kezdett feldolgozási rendszer egészen 1936. március 15-ig (az adréma megindulásáig) tartott. A numerus kurrens bevezetése és a hozzá kapcsolódó katalogizálási módszer föltétlenül haladást jelentett a müncheni rendszerhez képest. Hátránya azonban ennek is volt: a könyveket sem a raktározásuk, sem a nyilvántartásuk téma, illetőleg tudományszakok szerint nem csoportosította. Fölösleges kitérni akár a tárgyszó- akár a szakkatalógus jelentőségére, arra, hogy enélkül a kutató és a felvilágosító munka megbénul — hiszen ez nyilvánvaló. Igen sajnálatos volt hát, és a későbbi idők számára bizony nagy munkát jelentett ennek a tíz évnek visszamenőleges szakozása, sőt,! az adrémázott címleírás már javában folyt, mikor végre a szakozásra és a szakkatalógus felállítására is sor kerülhetett. Ez a hiányosság azonban az elért szép eredményt nem csökkenthétté, s az 1928. évről szóló jelentés

8 végre kimondhatta, hogy az 1926-ban megkezdett átalakítási és átszervezési munkálatok befejeződtek, május első hetében (1928) megnyílt az új olvasóterem. Elkészült az új leltári napló folytatódik a raktári elhelyezés átcsoportosítása és az új beszámozás. A díszművek és editio princeps-ek felállítása még csak folyamatban volt, befejezésére csak a későbbi években került sor. 233