AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Wittek Lászlóné: Az Országos Széchényi Könyvtár reformtörekvései a huszas években

A reformok végrehajtására és a nagyon szűkre szabott dotáció kiegészítésére megpróbált a könyvtár a saját erejéből is valami lehetőséget teremteni, így fordult érdeklődése a duplumok, illetve azok értékesítése felé. Az ajándék és hagyaték könyvtárak gazdag anyaga a jelentős forrásmunkákból, de egyébként ritka és becses művekből is sokszor több példányt biztosított a könyvtár számára. Ugyanakkor a piacra kerülő fontos és hiányzó hungaricumok vagy kéziratok megvásárlására pl. Szendrey Juha hagyatéka) nem volt módja. Ezen a tarthatatlan állapoton szeretett volna segíteni a könyvtár, mikor 1924 októberében javaslatot tett az Országos Gyűjteményegyetem Tanácsának a duplumok aukció útján való értékesítésére. Lukinich Imre, a könyvtár igazgatója a beadványban komor színekkel festi le a könyvtár akkori állapotát:" „Könyvtárunk súlyos anyagi helyzetét, úgy érzem, fölösleges több szóval a Tekintetes Tanács előtt feltárnom. Csupán röviden kívánok rámutatni a közismert tényekre: könyvtárunk nem pótolhatja régi hiányait. Több száz régi magyar nyomtatvány vár megrendelésre, s erre a pótlásra most kínálkozik alkalom, hogy megannyi értékes magánkönyvtár kerül eladásra nehéz gazdasági viszonyok miatt. Nem vásárolhatunk idegen műveket; még a legszükségesebb lexiconális munkákat sem. Nemhogy új külföldi folyóiratot nem vehetünk, de a meglevő folyóirataink elmaradt évfolyamainak, s a folytatásos művek elmaradt köteteinek pótlásáról sem gondoskodhatunk. A legfontosabb talán a megszállott országrészek nyomtatványainak beszerzése, amely munkálat jórészt anyagi eszközök hiánya miatt jóformán meg sem indulhatott. Mennyi elmaradó legfontosabb könyvtári hivatás, kulturális és történelmi szempontból is! De az állam támogatása nem elég. A társadalom közömbös, vagy talán áldozatkészsége merült ki. Azonban a társadalom érdeklődése is talán tápot nyerne, ha látná, hogy mi magunk is igyekszünk magunkon segíteni. Nem engedhetem meg, hogy nagyszerű könyvtárunk teljes hanyatlása igazgatásom alatt következzék be. És pedig akkor, amikor kultúrintézeteinknek, de legelsősorban könyvtárunknak fejlődése mai helyzetünkben olyannyira minden előtt való, szinte nemzetmentő fontosságú. Ezért kellett az utolsó eszközhöz fordulnom, ahhoz a gondolathoz, hogy a másod-, illetve többespéldányok nagyobbszámú értékesítésével segítsünk magunkon. Az önsegítésnek ez a módja külföldi intézményeknél bevett megoldás.. . Ezért javaslom a Tekintetes Tanácsnak az aukción való értékesítéshez és a Lantos céggel történt előzetes megállapodáshoz hozzájárulni méltóztassék."

9 (A Lantos cég ajánlata volt a legelőnyösebb.) A Tanács megadta az engedélyt. A duplumok csere vagy eladás útján való értékesítése már az előző időben is megtörtént, de csak igen szórványosan. Lebonyolításuk meglehetősen nehézkes volt, miután bizottság döntött a kiválasztott művekről, minden esetben a Tanács hozzájárulását is meg kellett szerezni. Hóman Bálint az adminisztráció egyszerűsítésére javaslatot terjesztett be, melyben arra kért a Tanácstól engedélyét, hogy ezentúl a duplumok ne gyűjteményi tárgynak, hanem leltári tárgynak tekintessenek, így — mint leltári tárgyakat a könyvtár igazgatója, a főigazgató ellenőrzésével, csere ügyletekre a szükségeshez képest felhasználhassa.

10 A Tanács hozzájárult ehhez is, a duplumok értékesítését fontosnak és helyesnek vélték. A nagyobb arányú duplumcsere-akció azonban még később, Fitz József idejében (1934 után) bontakozott ki igazán, amikor az Adréma megvásárlásakor a gép vételárának hiányzó összegét is a duplumokból befolyt pénzből j)ótolták. A húszas évek megvalósult és meg nem valósult szervezeti és adminisztratív reformok, javaslatok, munkálatai (Zenei gyűjtemény önálló osztállyá szervezése, bélyeggyűjtés, exlibris, arcképgyűjtemény, stb...) után néhány tétlenebbnek tűnő év következik. Elég ennek a korszaknak levéltári anyagát megtekinteni, szembe234