AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

nek minősítő, szűklátókörű finánepolitikai felfogás is bénította közgyűjteményeink rendszeres munkásságát és egészséges fejlődését."

141 Az 1898-ban létesült múzeumi tanács inkább reprezentatív társadalmi testület volt — jellemző, hogy tagjait nem szakértelem vagy gyűjteményi érdeklődés alapján választották, hanem politikai állás szerint: 2 főrendiházi és két képviselőházi tag kellett hogy legyen a testületben, más előkelőségek mellett. Klebelsberg a Gyűjteményegyetem számára országos hatáskört s valóságos intézkedési jogot kívánt. A Gyűjtemény egy etem keletkezése és működése csak annyiban függ össze az OSZK történetével, hogy a törvény életbelépésétől kezdve a könyvtár is az új keretbe tartozott, ügyei felett felső fokon a Gyűjtemény egy etem Tanácsának véleménye alapján döntöttek, személyzetét is az új közös létszámba sorolták át, végül anyagi ügyei, költségvetése a Tanács keretei közt intéződtek. És természetesen hatással volt a Könyvtár fejlődésére a Gyűjteményegyetem létesítésével kezdődő új, tervszerűbb tudománypolitika, az a néhány esztendő, amíg az új miniszter nemzeti tudományunk reprezentatív fejlesztésére, külföldi, elsősorban nyugati megbecsülésünk kulturális bázisának kialakítására törekedett, s ebben a törekvésben a közgyűjteményeknek döntő szerepet szánt. A Könyvtár vezetői nem mindjárt ismerték fel az új lehetőségeket, veszedelmes modernséget láttak benne, beléjük rögződött s az ellenforradalom alatt megerősödött társadalmi előítéleteik veszélyt jeleztek talán magának a „Tanács" szónak hallatán, amely túl közelről emlékeztette őket a közelmúltra. Es csakugyan, a hasonló hazai gondolatok — a két idézett századvégi kísérlet után — először 1919. július 1-én fogalmazódtak meg a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági ülésén. ,,Az igazgatósági ülés, midőn a MNM egyes osztályainak négy önálló múzeumi átszervezését a maga részéről szintén helyesnek és szükségesnek tartja, egyszersmint azt az óhajtást fejezi ki, hogy az önállósítandó múzeumok továbbra is a MNM közös elnevezése alatt, közös főigazgatás alatt maradjanak és hogy az átszervezendő MNM-be a Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum is beülesztessék."

U2 A „nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és szeményzetéről" szóló törvény tervezetét — az 1922: XIX. t. c. első fogalmazását — Fejérpataky, mint a Múzeum igazgatója, 1922. július 24-én küldte le a Könyvtár akkori főigazgatójának, Melichnek, azzal, hogy észrevételeit kéri, amelyeket az ugyanazon hó 30-án tartandó igazgatósági ülés fog megvitatni.

143 Az akta mellett fekvő tervezet ceruzával írt széljegyzetekkel van teletűzdelve, nyilvánvalóan Melich kézírásával. A széljegyzetek túlnyomó része rosszalló: „hülyeség", „nevetséges", „bolsevista" stb. kitételekkel vannak tarkítva. Külön íveken pedig a tervezet paragrafusainak sorrendjében írt Megjegyzések következnek, aláíratlanul, de Bajza Józsefnek, Melich hívének és sok fontos ügyirat fogalmazójának jellegzetes, cikornyás kézírásával. Bajza (illetve Melich) szerint a történelmi fejlődés éppen a gyűjtemények megoszlása, nem egyesítése felé mutat. A Gyűjtemény egy etem legfőbb vezető szerve, a Tanács, „gyakorlati kivitelben egy locsogó-fecsegő protegáló és korteskedő testület lesz, amely legfeljebb arra lesz jó, hogy a diktátor intézkedéseinek bizonyos alkotmányos mázt adjon". ,;E tanács teljesen abszorbeálja a Nemzeti Múzeum eddigi kis autonómiáját. A múzeumi főigazgatói állás ezzel feleslegessé válik. E negatívumokkal szemben a Nemzeti Múzeum semmi pozitívumot nem kap, legfeljebb azt, hogy a tanácsban muzeális íi* 163