AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

A rendkívüli kiadások között szerepel még 100 000 K a „háború alatt elmaradt kötésekre". És ugyancsak a rendkívüli kiadások rovatán van előirányozva 3 150 000 K az „átszervezésekre", az indokolás szerint ebben benne van a hírlaptári külső raktár visszaköltöztetése, ami csak évek múlva lett valóság. Katalógus- és állományrevízió 50—50 000 koronával van a költségvetésbe állítva. Mindenesetre, 1922/1923 és 1923/1924 költségvetési és általában állami dotáció szempontjából kivételesen kitűnő éveknek számítottak. A Gyűjtemény egyetemnek, a Klebelsberg-féle kultúrpolitika egyik sarkkövének ezek az első évei, a miniszter közvetlen gondoskodása mindenben megnyilvánult: „szakítva az eddigi szűkkeblűséggel, nemcsak rendes átalányunkat emelte fel, hanem a háborús hiányok pótlására külön rendkívüli átalányt — 1922/23

II. felében 7 000 000, 1923/24 első felében 15 000 000 koronát — is engedélyezett Könyvtárunknak". A legfontosabb és viszonylag legköltségesebb feladat a külföldi beszerzés. Ez pedig nem csak költségvetés, de valuta kérdése is és a valutaszerzés módjairól nem. találunk tájékoztatást. Csak azt sejthetjük, hogy a mindenkori árfolyam viszony ok és egyes kihasznált vagy ki nem használt alkalmak is sokat jelenthettek. Az 1923ról szóló jelentés írja:

124 „Megfelelő valutának kedvező árfolyamon való beszerzése mégis lehetővé tette a legfontosabb magyar vonatkozású és az általános tudomány szempontjából fontos külföldi sajtótermékek nagyrészének beszerzését. Sőt e tekintetben a jövőről sem feledkeztünk meg. 1924 január elsejével kb. 7 000 000 K értékű külföldi valutát hoztunk át a folyó évre szemben 4 000 000 K túlkiadással, ami a folyó félévi költségvetést terheli". Az ajándékozás (az elcsatolt területek felől), és az egyre fokozódó csere (előbb az erre szolgáló ideiglenes szervezetek, majd az OKBK-n keresztül) is lehetővé tett máshol felhasználható megtakarításokat a külföldi beszerzés terén. A legnagyobb és legfontosabb előrelépések az állományfejlesztés terén azonban ajándékból (Todoreszku stb.) vagy rendkívüli juttatásból váltak lehetségessé. A felsőbb hatóság költségvetési lehetőséget fejlesztési tervekre nem adott. 1924 júliusában — a korona ekkor az úgynevezett szanálás előtt még újabb mélypontra zuhant — Hóman körlevelet intézett az igazgatókhoz, jelezve, hogy a Múzeum költségvetési tervét elutasították, magasfokú takarékosságra van szükség, a hiteltúllépés szigorúan tilos.

125 Maga a szanálás, „az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924: IV. t. c." végrehajtása, azzal kezdődött, hogy például ezentúl irodaszereket a hivatal nem ad: tollat, irónt, itatóspapírt, radírt az állami alkalmazottaknak maguknak kell beszerezniük.

126 Az 1926-ra szóló költségvetési tervezetet — ekkor már Magyarország népszövetségi kölcsönt kapott, külföldi tőke kezdett beáramlani, a gyáripari termelés először haladta meg az 1913-i szintet, a bankbetétállomány növekedett, a kamatláb csökkent

127 — Lukinich hosszú indokolással terjeszti elő, összehasonlítva azt az első világháború előtti költségvetésekkel. A végösszeg mint láttuk, 2 000 000 000 korona. A terv majdnem mindent megismétel, amit már 1919-ben kértek — beleértve a fotólaboratóriumot ós felszerelését is — és új célokat is tűz ki, például könyvtárostanfolyam rendezését. Az utóbbi gondolat, meg írógépek és házi telefon igénylése — talán a legjellemzőbb arra, hogy a Széchényi-Könyvtár közgondolkozásában fordulat állt be. A fordulat azonban a helyiségek és a munkamódszerek legsürgősebb átalakítása és megjavítása után — amelyekről a maguk helyén szóltunk — megtorpant. 159'