AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

nak) meglehetősen széles hatáskörrel rendelkező titkára volt. Hóman Tóth Lászlót — aki a titkári tisztet az OSZK-ban töltötte be mellette — 1923-ban magával vitte a főigazgatóságra, és Isoz Kálmánt kifejezetten a zenei gyűjtemény osztállyá szervezésének feladatával helyezte az OSZK-hoz. Isoz az OSZK keretében felállítandó Zenei gyűjteményre tesz javaslatot, amely a régiségtár és a néprajzi osztály hangszereiről is nyilvántartást vezet, azok tudományos kezelésében közreműködik, de anyaga csak könyvtári dokumentumokra korlátozódik: 1. Zenei kéziratok (Ms. Mus.) 2. Zenei levelek (Ep. Mus.) 3. Zenei analecták (An. Mus.) 4. Nyomtatott hangjegyek (Mus. pract.) 5. Könyvek (Mus. theor.) 6. Ikonográfiái gyűjtemény, 7—8. Hangszerlajstromok.

71 A munka azonnal megkezdődött s az 1924 május haváról szóló jelentésben Isoz már a nyomtatványi és a kézirattári anyag kiválasztásáról számolhatott be; így a jelenlegi Zeneműtár három fő gyűjteménye (Mus. theor. Mus. pract. és Man. Mus.) egyesült Isoz, majd az őt követő

72 Lavotta s végül Vécsey Jenő vezetése alatt. A hangszerlajstrom nem valósult meg. A zeneművek külön szerzeményi naplójára vonatkozó igényt azonban Lukinich elutasította, a naplózás továbbra is a nyomtatványok osztályán történt.

74 Ugyanígy megmaradt a közös szerzeményezésen keresztül a hírlaptár közvetlen kapcsolata a nyomtatványok osztályával, noha a célszerűség a feldolgozási munkában és a raktározásban tovább növelte a hírlaptár önálló hatáskörét. 1922-ben vetette fel az osztály akkori vezetője, Borzsák István, hogy a folyóiratkötelespéldányok nyilvántartását egyesíteni kellene a hírlapokéval. „A megjelenés módján — hogy havonta egyszer, esetleg még ritkábban, vagy havonta legalább kétszer jelenik-e meg a lap — való megkülönböztetés idejét múlta. A háborús és forradalmi idők alatt a lapok egyre-másra változtatták megjelenési módjukat, s ha a fenti elvhez akartunk volna ragaszkodni, egy-egy lap ötször-hatszor ide-oda vándorolt volna."

75 Az ellenőrzés és a rendbentartás is könnyebb, ha hírlapokról és folyóiratokról csak egy nyilvántartás van. Csak a teljes évfolyamok kerüljenek a nyomtatványosztályra, az ideiglenes nyilvántartást (beleértve a reklamálást is) a hírlaptár végezze. (A nehézség csak abban van, hogy a hírlaptári növedéknaplóba mindig az évfolyamok első számát vezetik be, a könyvekhez sorolt folyóiratoknak viszont a befejezett köteteit.) 1923. január 1-től kezdve az egyesítés megtörtént.

76 1924-ben a Lukinich által vezetett egyik osztályvezetői értekezleten újabb intézkedés történik: a jegyzőkönyvbe foglalt határozat kimondja, hogy ezentúl „az összes folyóiratanyag a hírlaptárban kezeltetik [áthúzva a szó: őriztetik]. A könyvtári feldolgozást a hírlap- [áthúzva: nyomtatvány] osztály végzi. Az így feldolgozott kész évfolyamokat pedig átteszik a nyomtatványtárba."

77 A jegyzőkönyvben a legfontosabb két szó javítva van, mégpedig úgy, hogy a javítással kiigazított egyik verzió a másiknak pontosan az ellenkezőjét mondaná ki. Azt jelenti-e ez, hogy egészen a végső pillanatig vitás volt, melyik mellett döntenek a két lehetőség közül — vagy azt, hogy a vezetők is azt a „tudós" típust képviselték, amelytől az olyan apró bibliotekonómiai probléma, mint a periodikák kezelése, idegen volt ? Egyébként az események kényszere már 1917-ben oda vezetett, hogy a külföldről rendelt lapok számonkénti ellenőrzését a Hírlaptár vette át s csak a befejezett évfolyamokat küldte át a nyomtatványi osztálynak.

78 Ezt — mint láttuk — 1924-ig fokozatosan minden periodikára kiterjesztették. 1929-ben bekövetkezett a hírlaptár önállósulásának újabb etapja: az összes kurrens folyóiratok katalógusig Évkönyv 145