AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

Az utóbbi intézkedés különösen erős ellenállásba ütközik: a zsúfolt polcok között az őr jegy nem marad a helyén; viszont előfordul, hogy helyén marad akkor is, ha a könyvet visszateszik, s ha újabb kölcsönzéskor vész el a könyv, az őrjegy hamis nyomra vezet stb. Gulyás Pál indítványára végül az őr jegy helyett a házi kölcsönzési térítvényt vezetik be. És hogy nemcsak erélytelenség miatt hiúsul meg minden törekvés a rendszeresebb ügyvezetésre, annak szomorú bizonyítéka, hogy a nyomdáknak küldött reklamáló levelezőlapok eredménytelenek, mert „pénzhiány miatt oly későn küldetnek el, hogy az azokon feltüntetett 30 napi határidő letelik, mintsem a lap rendeltetési helyére ér."

34 Amikor Lukinich 1929. január 24-én egyetemi tanári kinevezése után elhagyja a könyvtárt, új igazgatót hosszú ideig nem neveznek ki. A könyvtár három, illetve a Lukinich idején önállósult Zenetörténeti osztállyal együtt négy osztályra bomlik; ezek azonban ekkor már nem könyvtári, hanem múzeumi tárak rangjával bírnak, amelyek fölött a felső ellenőrzés a múzeum vezetőjének, személy szerint Hóman főigazgatónak a kezében van. Könyvosztály, levéltári osztály, hírlaposztály és zenetörténeti osztály — mindegyik élén egy-egy főkönyvtárnokkal (ezt a címet a gyűjtemény egyetemi törvény vezeti be 1922-ben). Közülük a Hírlaptár kiválását a könyvtár kötelékéből Hóman véglegesnek szánja

35 — Rédey Tivadar, bár főkönyvtárnoki rangban, de még 1934 után is megtartja a hírlaptár igazgatójának címét — a levéltári osztály pedig 1926-ban már az Országos Levéltár épületébe költözött és mindenki tudja, hogy végleg ott is fog maradni — ami visszatérés a Tanácsköztársaság egyik, a maga idején konzervatív részről erősen vitatott, intézkedéséhez. Tudományos és nem tudományos személyzet A személyzet szempontjából a Tanácsköztársaság utáni visszahatás döntő változást nem hozott, a Fővárosi Könyvtár „kompromittált" munkatársai ellen folytatott hajszának csak az árnyékával találkozunk. Az 1919-ről szóló jelentés

36 szerint „a múzeumi tisztviselői személyzet a bizalmiak kiválasztásánál intelligenciája alapján a legnagyobb körültekintéssel járt el, s a bizalmiak a rájuk nézve kényes feladatot a legtapintatosabban végezték akkor, amikor annak végzésére kényszerítve voltak". A Magyar Nemzeti Múzeum az augusztus 30-án tartott igazgatósági ülésen csak Rőheim Géza szakdíjnok és Rottkay István műszaki altiszt ellen kér vizsgálatot. Róheim Gézához a fegyelmi bizottság a következő kérdéseket intézte: 1. Mi indította arra, hogy tárgyalást folytasson egy Néptudományi Intézet és Múzeum létesítése tárgyában, 2. arra, hogy a múzeum munkástanfolyamán olyan elméletet propagáljon, amely alkalmas volt a fennálló társadalmi rendet még jobban szétzülleszteni, 3. arra, hogy az Országos Széchényi Könyvtár törvény biztosította sértetlenségét tekintetbe nem véve, annak anyaga egy részének a kivitelére és máshova való elszállítására irányuló tervek előkészítésében közremunkálkodott, 4. arra, hogy a Tanácsköztársaság megbízásából az egyetemen előadásokat tartson. 37 Róheim

38 kitért a szemmel láthatóan ellenségesen feltett kérdések elől — amelyek nem is az ő szempontjából fontosak, hanem a jövendő személyzeti politika szempontjából — és lemondott állásáról, további üldözésben nem volt része. 9* 131