AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

Hottkay ítélete („bűnét" közelebbről nem ismerjük) viszonylag enyhe volt: 1920. május 5-én értesítették, hogy a minisztérium eddigi összes illetményei helyett lakáspénzt és családi pótlékot, továbbá január 1-től számítva évi 1600 korona élelmezési díjat és ugyancsak évi 1500 korona háborús (!) segélyt folyósít számára. A Tanácsköztársaság alatt került sor Tóth László szakdíjnoki alkalmazására. Tóth Lászlót az igazgatóság kifejezett kérésére — eltekintve a márc 21. utáni alkalmazások megsemmisítését elrendelő jogszabálytól — a minisztérium állásában megerősítette.

40 Tóth Hóman Bálint mellett igazgatói titkár lett, és Hómannal együtt került 1923-ban a múzeumi főigazgatóságra. A könyvtár hivatalos személyi politikáját — legalábbis az ellenforradalom első szakaszában — Melich Jánosnak egy Fejérpatakyhoz intézett előterjesztése jellemzi.

41 A miniszter kéri, hogy Földessy Gyula V. ker. állami főreáliskolai tanár, aki ellen a proletárdiktatúra alatti magatartása miatt fegyelmi eljárás volt, de a vizsgálatot felfüggesztették és csak megintésben részesült, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárába vagy az Egyetemi Könyvtárba szolgálattételre beosztassék. Melich elutasító javaslatát először az általános személyzeti helyzettel indokolja: ,,Az Orsz. Széchényi-Könyvtárban jelenleg 5 középiskolai, 1 jogakadémiai tanár van szolgálattételre berendelve. Ezenfelül folyamatban van még 2 tanárnak: egy középiskolainak és egy jogakadémiainak a berendelése. Ezeken kívül szolgálattételre van hozzánk egy vármegyei levéltárnok is téve. Az összes már itt levő és folyamatban levő berendeltek száma eddig 9. A Könyvtárnak ma összesen 13 tisztviselője van: e számhoz viszonyítva a kilencberendeltet, szolgálati szempontból a helyzet nem mondható szerencsésnek. Több középiskolai tanárnak a Könyvtárba való berendelése azonban hivatali szolgálati szempontból sem kívánatos. Amikor a középiskolai tanár hozzánk kerül, könyvtári szolgálatban teljesen járatlan. Hosszabb egy-két esztendei szolgálat kell, míg ő a Könyvtár kezeléshez szükséges gyakorlati- és elméleti ismereteket megszerzi. Igazságtalanság a Könyvtár tisztviselőivel szemben, hogy amíg ők ismereteiket hosszantartó szakdíjnokokosdással, csekély fizetéssel szerezhették meg, addig ugyanez ismereteket a berendelt tanárok magasabb díjazással szerzik meg. S a javadalmazásbeli különbség később sem szűnik meg. A Könyvtárban szolgálatot tevő tanár ötödévenként megkapja a tanári ötödéves pótlékot, míg hasonló munkáért ugyanannyi idő alatt a vele együtt dolgozó könyvtári tisztviselő ötödéves pótlékban nem részesül. A szabadságidő tekintetében is disszonancia van a két állás között. Megtörtént, nogy egy a Könyvtárba berendelt tanár a neki, mint tanárnak járó nyári szabadságot a tanári foglalkozásnak megfelelően kérte és vette ki, holott a könyvtári tisztviselőknek hat heti nyári szabadságidő jár, az is csak akkor ha a szolgálat érdeke megengedi." De az előterjesztés folytatása elárulja, hogy az elutasítás súlyosabb indoka az, hogy a vezetőség nem óhajtja baloldali emberekkel növelni a Könyvtár létszámát. ,,A hivatalos köröknek ma az a nézete, hogy sok tanár a proletárdiktatúra alatti viselkedése miatt nem alkalmas a nemzeti nevelésre, múzeumokban, könyvtárakban azonban hasznos szolgálatot végezhet. Ezt az elvet olvashatni a Nemzeti Újság 1919. november 23-iki számában, ahol a magyar közpiskolai tanárok nemzeti szövetsége — úgy látszik — hivatalos híradása szórói-szóra azt mondja: »Nos, a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetsége, a nemzet nevelőinek felébredt öntudata azt követeli, hogy legalább is a nemzeti tárgyak, mint történelem, irodalom, ezeknek a kezéből csakis megbízható, tanártársaiktól is magyar lelkűnek, magyar faji egyéniségűnek ismert tanárok kezébe kerüljenek. S egyszersmind tankönyveket is ez üzérkedők és titkos áfiummal kalmárkodók helyett csak igazi magyarlelkű faji egyéniségű szerzőktől adjanak ki s használjanak az iskolák. Van elég ilyen tanár, a megszállott területeknek már hónapok óta mártírkodó magyar tanárai között is, kik rendszerint éppen magyar lékük és magyar lehelletük miatt nem találtattak elfogadhatóknak, hogy Budapest légkörébe hozzák őket, kik most megpróbáltatások tüzeiben még magyarabbakká acélozódtak, kultúránk legmegbízhatóbb hétpróbás 132