AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1967. Budapest (1969)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Horthy-korszak elején

A kormányzó úr ő Főméltóságának a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előterjesztésére dr. Hóman Bálint egyetemi magántanár, budapesti tudományegyetemi könyvtárőrt a M. N. Múzeum Orsz. Széchényi Könyvtárának igazgatójává az V. fizetési osztályba méltóztatott kinevezni. Az új igazgató, akit a könyvtár tisztviselői nevében Havran Dániel múzeumi osztályigazgató üdvözölt, 1922. december 27-én foglalta el hivatalát."

24 Nem kétséges, hogy Hóman személyében tájékozott, modern szellemű, s főleg a könyvtári üzem minden részét alaposan ismerő ember került az intézet élére. Ekkor még jó kapcsolatot tartott kor- és iskolatársaival, is akiket pedig demokrata felfogásuk miatt meghurcolt az a rendszer, amelyet Hóman — úgy látszik, egyre fokozódó meggyőződéssel — szolgált.

25 A könyvtári munkában való jártasságát Ferenczi Zoltán, az egyik első magyar elméleti könyvtári szakember mellett szerezte a valamivel fiatalabb Fitz Józseffel együtt, akit a következő évtizedben majd ő hív meg az OSZK élére. Orá bízta Ferenczi a Tanácsköztársaság alatt a könyvtári megbízottak által kívánt reorganizációs terv elkészítését az Egyetemi Könyvtárban

26

, mint oktató részt vett a Dienes—Kőhalmi által szervezett könyvtári tanfolyamon.

27 Hóman alatt is folytatódott az intenzív tudományos munka, az anyag feldolgozása kiadásra kerülő katalógusokban. De — talán elsőnek Mátray Gábor óta — fel tudta mérni a könyvtár belső munkáinak, a raktárak és a katalógusrendszer gyökeres átformálásának fontosságát is: ez a gyakorlati és tudományos használat nélkülözhetetlen alapja. „Az anyag könyvtári feldolgozása terén — a folyómunka mellett — legsürgősebbnek a korszerű cédulakatalógus készítését véltem, kapcsolatban a tudomány mai igényeinek megfelelő katalogizálási szabályok és szakrendszer megállapításával. Köztudomású, hogy a Széchényi könyvtár katalógusai, szakbeosztása és az un. müncheni rendszeren alapidő számozási rendszere elavult s a mai könyvtári igényeket nem elégítheti ki. Viszont az is nyilvánvaló, hogy az egész törzskatalógus átdolgozása és a könyvanyag átszámozása a megfelelő számú személyzet, a hely és az anyagi eszközök hiánya miatt ma kivihetetlen. Legcélszerűbbnek vélem ezért a régi betűrendes törzskatalógus fenntartása mellett egy, az olvasóközönség használatára rendelt modern, karthotek rendszerű szakkatalógus készítését, melynek cédulái, tekintet nélkül a könyveknek továbbra is a régi szakrendszerben való raktári helyzetére és elhelyezésére, a tudomány mai állásának megfelelő, új szakrendszerben csoportosíthatók. Az új katalógus megoldja a könyvtár tudományos használhatóságának kérdését anélkül, hogy raktárunkat és a régi katalógust megbolygatnánk. Az átdolgozás, illetőleg az új katalógus elkészítése ily formában is évekig tartó munkálat. Ezért ehhez a hivatalos időn túl is igénybe vettem az erre önként vállalkozó könyvtári tisztviselők munkáját."

28 Hóman vetette fel az első terveket a könyvtár tarthatatlan helyviszonyainak szanálására is; ezeket már múzeumi főigazgató korában valósította meg. Persze, valóságos fejlesztésre, nem csak új épület szerzésére, de a meglevőnek valóban beható átalakítására sem lehetett gondolni. Hóman közvetlen irányítása nem tartott soká a könyvtárban. Fejérpataky 1923 márciusában meghalt, s magától értetődően első helyen a vezetőképességéről már bizonyságot tett, korban viszont még fiatal Hóman került előtérbe az utódlás szempontjából. Előbb azonban a miniszter — ekkor már gróf Klebelsberg Kunó — kérdést intézett a Nemzeti Múzeum ideiglenes igazgatóhelyetteséhez, Horváth Gézához, hogy nem volna-e helyes az annak idején a Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum önálló intézményekké alakulásával megindult decentralizációt tovább folytatni, tehát a Múzeum adminisztratív egységét végleg megszüntetni, 128